Kiválogattam a legjobb interjúkat a sok közül, hogy neked már ne kelljen!

Kiválogattam a legjobb interjúkat a sok közül, hogy neked már ne kelljen!

Nehezen találsz igazán értékes, építő és időtálló magyar nyelvű beszélgetéseket az interneten? Hadd adjak TUTI tippeket az egyre nagyobb podcasttengerben! (Mégiscsak ezres nagyságrendben hallottam már beszélgetéseket − az interjúműfaj megszállottjaként. Többek szerint az az interjú, amiről nem tudok, nem is létezik. 🙂)

» Milyen a jó interjú?

Na, ez legalább olyan fogós kérdés, mint az, hogy „milyen a jó kommentátor?”. Kinek, milyen!

  • politizáló alany
  • magánéleti titkok
  • másoknak keményen beolvasó alany
  • pszichológiai mélyfúrás

Mindnek megvan a maga törzsközönsége. (Ezért is volt merész vállalás tőlem, hogy a Hatáskeltők Podcastban ezt a négy gyakori interjúmegközelítést mind-mind tudatosan mellőzöm!!!)

Én csak a magam definíciójával tudok előállni. Nálam a jó interjúnak 2 ismérve van.

  1. Miközben hallgatom a beszélgetést, nem kalandoznak el a gondolataim.
  2. Egy-két hét múlva is fel tudok idézni legalább 3 dolgot. Mondhatni: vannak elraktározható útravalók!

» Alaptartozéka a jó interjúnak a profi kérdező?

Nem árt, de tapasztalataim szerint nem alapfeltétel. (Épp ezért az ajánlórészben lesz majd olyan interjú is, amit valamelyik kiemelkedő riporter készített, meg olyat is, amit nem egy tanult kérdező csinált.)

Vitray Tamás nekem mindig azt mondta, hogy egy interjú minősége leginkább az alanytól függ. Mondott számot is, hogy hány százalékban – sajnos a számmemóriám mindig is pocsék volt… Maradjunk annyiban: minden idők egyik legjobb magyar kérdezője szerint NAGYON NAGY mértékben az alanyon múlik, milyen lesz az interjú.

Megint azt mondom: kicsit olyan ez, mint a sportkommentátor esete.

Szerintem ha egy sportesemény unalmas, akkor a legsziporkázóbb kommentátor sem tudja feljavítani a néző számára az „élményt”.

Ugyanígy: ha az alany nyökög, rosszul beszél, vagy csak szimplán nem elég érdekes figura, akkor hiába kap világbajnok kérdéseket, az egy rossz interjú lesz. (Bár itt is zárójelet kell nyitnom, mert igenis vannak olyan megszólalók, akiknek annyira értékes a mondókájuk, hogy elnézik nekik, hogy nem tudnak szépen, érdekesen, gördülékenyen beszélni. Miként Baló György is olyan kimagasló riporter volt, hogy az bőven ellensúlyozta a nem tankönyvi beszédmódját.)

» Sokféle interjúalany van

Van olyan, aki „interjúalanynak született”. Stohl Andrással gyakorlatilag lehetetlen rossz interjút készíteni. A leggyengébb kérdésre is ad egy színvonalas, szórakoztató, tartalmas, egyedi választ.

Van olyan, aki jó kérdező mellett fantasztikus alanyként tud működni, de ha nem vezeti egy rutinos riporter, akkor már nem olyan jó a végeredmény. Ilyen Scherer Péter.

Scherer Péter

Van olyan, aki csodálatos gondolkozó, népszerű ember, de nem keresi a lehetőségét a nyilvános megszólalásnak, ezért a legjobb riportereket is megizzasztja. Ilyen Mácsai Pál vagy éppen Vámos Miklós.

Van olyan, akinek a vibráló egyénisége átsüt az interjún, és profi színészként tudja, hogyan kell előadnia magát, hogy a végeredmény jó legyen. Ők a klasszikus pódiumbeszélgetés-alanyok. Ilyen Ábel Anita vagy Járai Máté.

Van olyan, akit nem zavarnak holmi kérdések, önkényesen mondja a maga dumáját – ami amúgy sokak szerint kifejezetten szórakoztató. Ilyen Havas Henrik.

Havas Henrik

Van olyan, aki annyira szerethető, hogy igazából mindegy is, mit mond; egyszerűen jó őt hallgatni abban a világban, amikor valósággal zúdul ránk a szenny. Ilyen például Mészáros Máté vagy Likó Marcell.

Van olyan, aki nagybetűs vizionáriusként rendkívül okos dolgokat hint el minden egyes vele készült interjúban. Ilyen Halácsy Péter, Böszörményi Nagy Gergely, Frei Tamás vagy éppen Litkai Gergely.

És van „A” szakember. Akivel a maga választott területéről rendkívül tartalmas, lebilincselő beszélgetést lehet készíteni. Ez nyilván nem portrébeszélgetés lesz, de az interjúműfajba ezt is beilleszthetjük. Néhány példa:

  • Lackfi János („irodalomcsinálás”)
  • Nyáry Krisztián (olvasás)
  • Pogátsa Zoltán (gazdaság)
  • Steigervald Krisztián (generációk közti gubancok)
  • Tilesch György (mesterséges intelligencia)
  • Vavrek Balázs (kreatív szövegírás)
  • Zacher Gábor (függőségek)

(Itt kell megdicsérni a Friderikusz Podcast stábját: valóban nagyon gondos kiválasztással találnak meg ilyen embereket; a fentiek közül többen is szerepeltek már a műsorban.)

És persze vannak olyan közszereplők, akikkel nem is szabadna interjút csinálni, mert amilyen jók a maguk műfajában, annyira képtelenek összetett mondatokban magvas gondolatokat megfogalmazni. Erre hadd ne mondjak példát

» Jöjjenek a mesterművek!

Na, és akkor a hosszúra nyúlt bevezető után jöjjön az a rész, amiért rákattintottál erre a cikkre!

Ha tovább görgetsz, megtalálod azokat az interjúkat, amiket szerintem mindenképp érdemes meghallgatnod. Mindig leírom kedvcsinálónak azt is, amit eltettem magamnak az adott beszélgetésből.

Te pedig jól teszed, ha elteszed – mondjuk könyvjelző formájában – magadnak ezt az oldalt, mert időről időre bővíteni fogom újabb és újabb ínyencfalatokkal!

» Alany: Szűcs Krisztián (riporter: Tóth Szabolcs Töhötöm, Az élet meg minden)

Tartozom egy vallomással: imádom a megboldogult Heaven Street Seven számait. Ez az interjú pedig különösen jól sikerült a legendás zenekar frontemberével.

A beszélgetésből elsősorban azt raktároztam el, hogy néha a legemlékezetesebb szövegek milyen furcsa módon születnek.

Íme, a Hol van az a krézi srác keletkezéstörténete:

„A kilencvenes években elkezdtem kazettákra felvenni, ami éppen jött belőlem; volt, amit közben előre meg is írtam. És egy ilyen kazettán volt A krézi srácnak az eredeti zenéje, amit tíz évvel később megtaláltam. Hű, mondom, ez egy jó szám!

De hiányzott a refrén. Volt nálam valami papír, elkezdtem leírni, hogy körülbelül miről fog szólni

a dal. »Tíz éve történt… azt hiszem. Az, hogy nem történt semmi sem.«

És akkor néztem, és azt mondtam magamban: de hát ez egy kész szöveg!”

» Milák Kristóf (Timeout Podcast)

Amikor ezeket a sorokat írom 2024 októberében, épp mindenki nagyon ki van éhezve arra, hogy Milák Kristóf megszólaljon (és már tudjuk, hogy hamarosan kitálal az M4 Sporton). Mert lement a párizsi olimpia, amelyen a csodaúszónk arany- és ezüstérmet is nyert, úgy, hogy senkinek sem nyilatkozott hónapokon át, és azt sem lehetett tudni, hogy kivel készült.

Amikor viszont a TheVR-ból ismert Pisti (alias Fábián István) készített vele interjút, még bőven nyilatkozott Milák, és milyen érdekeseket!

„Nagyon nem volt könnyű a szüleimnek megoldani azt, hogy hozzanak-vigyenek edzésre. Mi tárnokiak vagyunk, és amíg nem volt Érden uszoda, addig Százhalombattára jártunk fel. Ez napi tíz kilométer oda-vissza, napjában kétszer.”

„Nem volt szülői nyomás nálam, de azért én is hajtottam, hogy megdicsérjenek otthon. Az első, ami kikopik, az a szülőknek való megfelelés. Utána marad a sportoló meg az edző. Aztán a fiatal felnőttkornál kiesik az edzőnek való görcsös megfelelni akarás is. A végén az marad, hogy én magamnak csinálom.”

„Egyszerre vagyok gyerek és felnőtt. Vannak olyan szituációk, amikben kétezer-tizenhét óta felnőttfejjel is kell gondolkodnom. Nem tehettem meg azt, hogy én, egy egyszerű tizenhét-tizennyolc éves gyerek életét élem, mert akkor még nagyobb problémák jelentkeztek volna jellemileg is, magánéleti szinten is. Nekem hirtelen fel kellett nőnöm.”

„Én hiszek abban, hogy mindenki született valamire, és mindenkinek meg kell találnia az életében azt, hogy ő mire hivatott. Mi az, amiben ő tud lenni a legjobb. És én azt gondolom, hogy sok ember nem azt az utat választja. Nem találják meg.”

„Az egyik velem született adottság a savasodás. Az izmaimban lévő tejsav nekem nem termelődik olyan szinten, mint bárki másnak. Ez azt eredményezi, hogy amikor a többiek már a fenekükön veszik a levegőt, nekem akkor kezd egy kicsit nehéz lenni.”

„De van egy alapdolog, amit sohasem lehet megkerülni a sportban. Az az, hogy el kell végezni a munkát. Azt nem tudod megkerülni. Ha nincs egy jó alapod, mint egy házépítésnél, akkor bukta az egész.”

» Fekete Ernő (Végszó Csáki Judittal)

Nagyon izgalmas belátni a színfalak mögé, és megismerni egy szakma kulisszatitkait. (Ezt én is megtapasztaltam: a végén már nem is számoltam, hány válaszvideót kellett csinálnom TikTokon a kommentátori élet titkairól.)

Itt most Csáki Judit személyében egy színikritikus tesz fel olyan kérdéseket, amiken érződik, hogy ismeri a színház világát, mégsem lesz belterjes a beszélgetés. Kiderül Fekete Ernőről, hogy

  • Hogyan kérték fel egy Alföldi-darabra? Hogyan adta ki őt ezek után a Katona József Színház?
  • Bukott-e már meg?
  • Hívják castingra vagy neki kell jelentkeznie?
  • Miért dolgozik nyáron is?
  • Olvas kritikát?
  • Hogy néz ki az évente esedékes szerződtetési tárgyalás?

Megtudhatjuk, hogy egy darab jó esetben a 10. előadásra áll össze, „az önfeledt játék egy bemutatón szóba nem jöhet. A bemutatón rettegő színészek, rettegő ügyelő és rettegő nézők néznek farkasszemet egymással.

Illetve megtudhatjuk, milyen az, amikor az embert NEM választják ki egy filmre, pedig…

„Bárki ülne itt, el tudná mesélni, milyen az, amikor ez és ez volt, aztán mégsem ő kellett… Nekem mindig kell egy-két nap, amíg feldolgozom. Számtalan ilyen volt, hogy mondjuk egy filmnek a főszereplője lettem volna – már fölkért a rendező, majd kiderült, hogy nem is magyar ember játssza.

Most például készül Ujj Mészáros Károly filmje. Ott is elmentem egy castingra… »Fantasztikus, csodálatos − mondta a rendező. − Mit csinálsz márciusban?« Kiderült, hogy pont jó minden. Ott volt a kutyájuk, a Liza. Nyalogatta a lábam… »Hát ilyet senkivel sem csinál!« Az egész ilyen családias volt.

Na, mondom, lehet, hogy forgatni fogok huszonkét napot!

Elteltek hónapok is talán, és akkor fölhívott, hogy Schmied Zoli lett végül – aki egyébként utánam ment a castingra. És akkor olyan helyes volt ez a Károly, mert kérdezte, hogy »Ugye nem haragszol?« Egyrészt nagyon szarul esik, hogy már megint – és most nem akarom felsorolni az összeset… De hát mondtam, hogy »Dehogy haragszom.«”

» Presser Gábor (Csepelyi Adrienn, Popfilter)

Presser Gáborral kismillió interjú készült már. Nem állítom, hogy ez a legjobb – eleve a töredékét sem hallottam az összesnek −, de engem anno elkapott. Valószínűleg azért is, mert amikor ez a beszélgetés készült (a Covid 2. hulláma idején), akkor sokakhoz hasonlóan én is nagyon behúztam fülem-farkam. A DIGI Sport volt olyan gáláns, hogy nemhogy leépítést, de még fizetéscsökkentést sem alkalmazott (mi meg próbáltunk valamit azért csinálni, amíg nem rendezhettek sporteseményeket), miközben a zeneipart tönkrevágta a koronavírus.

Szóval akkoriban különösen nyitott és fogékony voltam egy okos és hiteles zenész gondolataira, amik ugyan kíméletlenekre sikerültek, viszont örökre belém égtek.

„Az rendben van, hogy valakik írnak egy nagyon jó dalt. Az rendben van, hogy azt valaki fantasztikusan elénekli. De hogyha nincs meg a megfelelő marketingje, ha nem tudják a médiára ráerőltetni, ha nincs valaki a médiában, aki valamiért szereti, ha nem tud az emberek elé kerülni, akkor az a dal halálra van ítélve.”

„Noha az egész világ előtt nyitva áll a YouTube, soha nem fogjuk meghallgatni a világ tíz legzseniálisabb dalából ötöt, mert azt sem tudjuk, hogy ki énekli, és hogy hol keressük.”

„Ahol van pénz, ahol van marketing, ott a középszar is jól tud aratni. Ugye van egy ilyen régi zenészmondás, hogy addig játszd, amíg sláger lesz. Slágerré lehet valamit sugározni. Amit agyonjátszanak, azt az emberek elkezdik énekelni. Azért a közönség kilencven százaléka nem zenészként hallgat zenét, hanem azt mondja, hogy én emellett jól tudom csinálni a munkámat. Elkezdi a háttérben hallgatni, és amikor tizenkettedszerre hallja azon a héten, elkezdi dúdolni. És a végén már elkezd tetszeni neki.”

» Dr. Máté Gábor (Szabó Péter, Teremtsd újra önmagad)

Szabó Péter, a motivációs előadó megosztó ember. Bátor húzás volt tőle, amikor adott egy nagyinterjút a Partizánnak; szerintem utólag megbánta, de ez most mindegy.

Arra viszont nem vállalkozott, hogy Bíró Bence Péterrel, egy végzett pszichológussal folytasson egy nyilvános vitát.

Bíró jobb híján egy hosszú szakelemzést készített Szabó munkásságáról, és ami miatt ezt idehozom − bár önmagában is érdekes írás! −, az az, hogy van benne egy ilyen passzus: „Számtalan valós teljesítményre lehet Péter joggal büszke. Ma is tesz fel értékteremtő videókat (pl. Máté Gábor, Laár András, Kulcsár Tibor interjúk).”

Valóban, én is megnéztem például a dr. Máté Gáborral készített Szabó Péter-interjút, és nem bántam meg. Annyira nem, hogy szerintem helye van ebben az interjúajánló posztban.

Ezúttal nem mélyülnék el különösebben az interjú boncolgatásában, egész egyszerűen fontos dolgok kerülnek szóba. Olyanok, amikhez egy átlagember is tud kapcsolódni. Amiket akár hasznosítani is lehet.

„Azzal kell kezdeni, hogy az emberek először is kapcsolódjanak saját magukhoz. Mert amikor gyerekkorban lenyomtuk az érzéseinket, akkor elvesztettük a kapcsolatot saját magunkkal.

Valljuk be, ismerjük el, hogy most mit érzek. Engedjük meg, hogy az érzés ott legyen. Akkor nem fogunk másokat ezzel büntetni.

Ha van egy barátom, akit fel tudok hívni, vagy ha van egy párom, akkor mondjuk meg neki, hogy most haragot érzek. Ezt nem te okoztad, de tudnod kell, hogy ez az érzés bennem van.

Tulajdonképpen a feleségemmel most már ötven éve házasok vagyunk, de ez nem azt jelenti, hogy nincsenek stresszeink. Leülünk mindennap egymással szemben, és egyszerűen megkérdezzük a másiktól, hogy hogy érzed magad.

Ez nem egy párbeszéd. Ilyenkor az egyik öt percig beszél, a másik pedig csak hallgat. Aztán cserélünk. Én szerintem ez a megoldás.”

» Puzsér Róbert (Kadarkai Endre, ArcKép)

Lehet szeretni és nem szeretni Kadarkai Endrét, viszont van alsó hangon 10 olyan sztár (Borbély Alexandrától Ganxsta Zolee-ig sorolhatnám a neveket) akikkel már számos interjút hallottam, de a legjobb, a legmélyebb beszélgetés az volt, amit Kadarkai készített az illetővel. Ez pedig szerintem felbecsülhetetlen érték, és ez nyilván a riporter dicsérete, az X-Faktora. Mert ennyi véletlen nincs.

Mindig különleges, ha egy alany olyan dolgokról és olyan részletességgel beszél, amikről és ahogyan előtte sosem.

Ennek a legjobb példája a Kadarkai-interjúk közül is kiemelkedő Puzsér Róbert-portré. Ebben a publicista elképesztő őszinteséggel beszélt öngyilkossági gondolatokról, gyerekkori bullyingról, szorongásról.

Általában nem szerencsés eldöntendő kérdéseket feltenni, mert nincs is rosszabb, mintha az alany csak egy „igen”-nel vagy „nem”-mel felel.

De ez most más volt!

Itt az interjú vége felé a riporter szinte megfejtette az alanyát, akinek nem maradt más választása, mint a helyeselés.

− Kadarkai: Nem onnan fúj a szél − és ez egyfajta végkövetkeztetés −, hogy Te végsősoron hihetetlen nagy szeretetigénnyel élsz?
− Puzsér: De… de…
− Kadarkai: Téged szeressenek…
− Puzsér: De…
− Kadarkai: Ne bántsatok…
− Puzsér: De… De… persze… Igen, úgy gondolom, hogy, hogy, hogy igen…

És aztán még két percen keresztül élvezhettük ezt az egészen különleges élményt. Hogy megismerhettük Puzsér Róbert másik arcát. Volt szerencsém részt venni egy vele készült interjún, és megerősíthetem: teljesen más a civil Puzsér, mint a médiaszereplő.

Nem véletlenül nyilatkozta nemrég, hogy „A magánszemély Puzsér Róbert közérzete sok tekintetben rá is megy a közszereplő Puzsér Róbert tevékenységére. (…) Igyekszem megkülönböztetni a magánszemélyt a közszereplőtől, de a magánszemély bizony sokszor a szívére veszi azt, amit a közszereplő kap, még akkor is, ha csak a ruháját szidalmazzák, mert az bizonyos értelemben mégiscsak azonos vele.”

Sport és manipuláció, avagy nem minden az, aminek látszik!

Sport és manipuláció, avagy nem minden az, aminek látszik!

Az élsport addig szép és jó, amíg nézzük a helyszínen vagy a tévén. Ha belát az ember a színfalak mögé, elmegy az életkedve. Nyilván én már megszoktam (közel 20 éven át napi szinten, hivatásszerűen foglalkozva az élsporttal), de azért így is próbálok minél kevesebbet beszélgetni olyanokkal, akik kifejezetten bennfentesek.

Ezt is megemlítettem Bőhm Kornél rádió/podcastműsorában, a Krízisek és pofonok-ban. Mindenképp érdemes meghallgatnod az adást is, hiszen jelentős az eltérés, vagyis az interjú és a cikk kiegészíti egymást.
De figyelem: ha mindkettővel végeztél, simán lehet: annyira megutálod a sportot, hogy lemondod a tévéelőfizetésedet (hisz egyre többen már csak a sport miatt fizetik a tévét). Mondjuk a mai, rezsiterhelt időkben ez nem is biztos, hogy akkora baj…

» A manipuláció vajon mi?

A műsorban az érdekesség kedvéért szabadabban értelmeztük a manipuláció fogalmát, és sok olyan esetről beszéltünk, ami inkább már a trükközés, csalás kategóriája, nem a szigorúan vett manipuláció. Természetesen a csalással is lehet manipulálni, hiszen otthon tapsolunk, és azt hisszük, tiszta versenyt látunk, miközben egy doppingoló csalóval van dolgunk, aki megtéveszt bennünket, sportszeretőket.

„Odaát” esett szó doppingról, transznemű sportolóról, bundáról, tankingről, wallhackről és szabálytalan időkérésről is. Ebben az írásban viszont ragaszkodtam a fogalom fellelhető definícióihoz, éppen ezért más példákat hozok.

Lássuk, milyen megfejtések vannak az interneten: mi is az a manipuláció?

Ravasz fogás; egy ügy, üzlet lebonyolítása, bizonyos javak kezelése önző érdekből úgy, hogy ezt az érdeket eltitkolják; mesterkedés. (Forrás: kvizprofesszor.hu)

» Így (is) tudta leigazolni a Middlesbrough a brazil fociválogatott sztárját

Az adásban nem mertem elmondani ezt a sztorit, mert bár elég jó a memóriám, ritkán képzelődöm – a hangok is ezt mondják a fejemben 😊 –, nem találtam nyomát az interneten…

…annak, amit még valamikor az ezredforduló környékén hallottam a csúnya iparvárost tökéletesen megtestesítő Middlesbrough csapatáról.

Middlesbrough városa
Hogy tudtak a ’90-es évek közepén egy ilyen városba elcsábítani egy Bajnokok Ligája-győztest (Fabrizio Ravanelli) és egy sokszoros brazil válogatottat (Juninho Paulista)? Elvégre az ő szintjükön lévő játékosok megtehetik, hogy válogassanak, és ha betoppannak egy ilyen helyre, akkor nem biztos, hogy azt mondják, amit a Megáll az idő elején az anya („Jó, hát akkor itt fogunk élni”).

Csakhogy a pletykák szerint volt a klubnak egy trükkje: a kiszemeltet a szerződés aláírásáig egész egyszerűen nem engedték be a városba!

Urban legend? Nem tudom. Annyi biztos – erről a FourFourTwoban beszélt az érintett –, hogy Juninhóért külön Sao Paulóba utazott a klubfőnök és a játékosként külföldön is ismert edző, Bryan Robson. Úgyhogy ez alapján akár még igaz is lehet.

Juninho Paulista, a brazil válogatott és a Middlesbrough egykori sztárja

A valóság elfedése; az igazság megmásított bemutatása rejtett, megtévesztő szándékkal, hogy a társadalmat, közösséget vagy az adott személyt átverjék; megtévesztés. (Forrás: kvizprofesszor.hu)

» A beckhames Netflix-sorozat „újszülöttekhez” is eljuttatta Diego Simeone manipulálását

„Te tudtad, hogy a Beckhamet ennyien bántották?” – csörgetett meg anyukám egyik este. Igen, igen, ő is ráakadt a Netflix-dokura, ami beszippantotta. Egyébként persze, hogy tudtam. Többször is kiolvastam David Beckhamnek a kétezres évek közepén magyarul is megjelenő memoárját, ezenkívül az Aréna 2000 Kiadó által kiadott, A futballtörténelem 100 legendás mérkőzése című könyvemben is helyet kapott az a bizonyos ’98-as argentin–angol vb-meccs.

Amelyen ugye a mai Atlético Madrid-edző, Diego Simeone gyönyörű színészkedéssel tette egyértelművé a játékvezető számára, hogy David Beckham odarúgott neki. Kim Milton Nielsen azonnal ki is állította az angolok sztárját.

„David Beckham kiállítása tiszta sor volt. A szabályok nagyon egyértelműek a rúgás, vagy az ellenfél megrúgására tett kísérlet tekintetében. Sokan elfelejtik, hogy ezek piros lapot vonnak maguk után. Néhányan azt mondták, hogy ez csak egy enyhe rúgás volt, de ennek nincs jelentősége. Az ilyen szituációban egy embernek bűnhődnie kell. Ha nem állítottam volna ki, én bűnhődtem volna, amiért nem követtem a szabályokat.”

Így emlékezett vissza később Milton Nielsen. Sajnos sosem fogjuk megtudni, hogy akkor is így dönt-e, ha Simeone nem „játssza el a nagyhalált”.

Nyilván butaság volt az a rúgómozdulat. De mindaz, ami utána jött… Az angolok 11-esekkel kiestek, Beckham lett A BŰNBAK, és megszületett minden idők leghírhedtebb focis szalagcíme: „Tíz hős oroszlán és egy hülyegyerek.”

David Beckham és a híres Mirror-címlap
Még szerencse, hogy akkor még nem volt TikTok, illetve social media – a Maguire-esetből kiindulva bele sem merek gondolni, mit kapott volna Beckham…

Azért így is jól megsorozták, ahogy a Netflixen is láthatjuk.

Később volt olyan újságíró, aki megkövette a focistát a durva kritikáiért, amiket azzal magyarázott, hogy engedelmeskedett a közhangulatnak, és eközben alaposan túllőtt a célon. Egyébként a mocskolódó írásokat Becks gondosan összegyűjtötte, majd összekötve manchesteri lakásának pincéjében tárolta…

A forrás szándékosan félinformációkat vagy fals információkat mond a befogadó félnek, hogy irányítsa a gondolkodását. (Forrás: Újszászi Bogár László)

» Rafa Benítezt lekaraktergyilkolta egy cseh tinédzser a Twitteren

Erről az esetről bővebben is megemlékeztem az Edzőkirályok Podcast Rafa Benítezről szóló epizódjában, de röviden itt is fel kell elevenítenem, hiszen ez a manipuláció meglehetősen minősített esete.
Egy cseh fiú karaktergyilkos tweetjei Rafa Benítezről
Egy cseh tinédzser kiírt a Twitterre néhány idézetet Beníteztől, amik valójában sohasem hangoztak el. Miért? Mert korábban a spanyol edző nagy rajongója volt, és komoly csalódást jelentett számára, hogy Benítez a Liverpoolnál eltöltött idő után a Chelsea-nél vállalt edzői munkát.

„A Chelsea fantasztikus klub, de én sosem mennék oda edzőnek, mert tisztelem annyira korábbi csapatomat, a Liverpoolt. Számomra Angliában csak egy csapat van, a Liverpool.” 

Olyan komoly orgánumok is átvették ezt a fiktív nyilatkozatot, mint az ESPN. A Chelsea-fanatikusok éktelen dühre gerjedtek, és Benítez rövidke chelsea-s időszakát végigkísérték a nem éppen dicsérő transzparensek.

Egy transzparens, amit Rafa Benítez kapott

Az első és legfontosabb manipulációra utaló jegy a közlő részéről a manipulatív szándék megléte. A manipulatív szándék megléte pedig magába foglalja azt, hogy a közlő eltitkol, illetve elrejt valamit a befogadó elől. (Forrás: Wikipédia)

» Az Isten keze: Maradona kézzel üti a hálóba a labdát

„Gyertek már ide, ünnepelni!” – kiabált a társaknak Diego Maradona 1986-ban. Ez is egy argentin–angol vb-meccs volt, a kieséses szakaszban, csakúgy, mint a Beckham kiállításáról elhíresülő.

Másodpercekkel korábban minden idők egyik legnagyobb futballistája magasra ugorva kézzel ütötte az angolok kapujába a labdát, és attól félt, még a végén gyanút fog a játékvezető. Ezért kellett a megerősítés, hogy gyorsan körbevegyék Maradonát, és úgy ünnepeljenek, mintha nem lenne itt semmi látnivaló

Diego Maradona és az Isten keze
Legendás gól ez, amivel kapcsolatban ritkán kerül szóba, hogy az angol kapus, Peter Shilton is kijöhetett volna rámenősebben. Később többen (például Mark Hateley és Kevin Keegan) bírálták is, amiért nem takarította el az útból Maradonát. Jellemző történet, hogy Peter Reid el is fordult, annyira biztos volt a kapusában. Aztán arra lett figyelmes, hogy két csapattársa, Fenwick és Butcher rohan el mellette, „Kezezett, a rohadt életbe, hát kezezett!”-felkiáltásokkal.

Igazából csak három-négy angol játékos észlelte, mi történt. Elsőre a nézők túlnyomó többségének sem tűnt fel a kezezés. Shiltonék reklamálását látva többen lesre gyanakodtak, ami persze nem nagyon lehetett volna, lévén angol adta a passzt…

„Ha a bíró nem is volt jó szögben, a partjelző annál inkább. Egyből kinéztem rá, a tekintetünk találkozott, majd elkezdett szaladni a felezővonal felé. Ekkor üldözőbe vettem a játékvezetőt, jóllehet tudom, az ilyesmi nem sok jóra vezet” – mondta később Shilton.

A sajtótájékoztatón persze rákérdeztek Maradonánál, hogy kéz volt-e az első gól. A 10-es próbált úgy tenni, mint aki nem érti a kérdést, és a másik találatáról kezdett el beszélni. Erre egy riporter közbevágott: „Az első gólban Diego vagy Isten keze volt benne?” Maradona elgondolkozott, majd vigyorogva felelte: „Igen, ez jó. Egy kicsit Diego feje, egy kicsit Isten keze volt benne.”

Megszületett minden idők egyik legismertebb (futballista) nyilatkozata.

A legjobban úgy lehet az emberekkel bánni, ha azt mondjuk nekik, amit hallani akarnak. (Forrás: Wikipédia, Niccolo Machiavelli)

» Joachim Löw vb-aranyat érő cseréje

„Oké, mutasd meg a világnak, hogy jobb vagy, mint Messi, és el tudsz dönteni egy világbajnokságot!” Ez volt a német kapitány, Joachim Löw „útravalója” az oldalvonal mellett Mario Götze számára, amikor a 88. percben beküldte őt Klose helyére a 2014-es világbajnokság döntőjében.

Götze aztán a 113. percben kiválóan érkezett Schürrle centerezésére, és az argentinok hálójába lőtte a mindent eldöntő gólt!

Mario Götze és Joachim Löw a sorsdöntő csere előtt

Viselkedésünket leggyakrabban a félelem motiválja, ezért ha valakiben félelmet keltünk, azt saját magunk javára fordíthatjuk. Ezért a szerző szerint kihasználhatjuk a manipulált személyek tehetetlenségét, magabiztosságuknak hiányát. (Forrás: Wikipédia, Adolf Portmann véleménye)

» Az első vb-döntő kulcsa: az argentin sztár megfélemlítése

Másik focis könyvemben, a jelenleg is kapható A foci-vb-döntők és a világbajnokok titkos történetei című e-bookban részletesen foglalkoztam Luis Monti esetével.

1930-ban Uruguayban rendezték meg a futballtörténelem első világbajnokságát. A fináléban a házigazda Argentínával találkozott. Sajnos a meccsre a megfélemlítés szó illik a leginkább. Maga a bíró is csak azok után vállalta a közreműködést, hogy szavatolták az ő és segítői biztonságát. No igen, a bejutásnál például mindenkit megmotoztak, nehogy valaki revolvert vigyen be…

Az uruguayi drukkerek szinte attól a pillanattól fogva inzultálták a vendégeket, hogy azok betették a lábukat Montevideóba. Hangoskodtak a szálloda előtt, majd az edzéseket is megzavarták. De ez még mind semmi ahhoz képest, hogy Luis Montit, az argentinok húzóemberét megfenyegették. Ismeretlenek azt üzenték neki és az édesanyjának, hogy az életüket kockáztatják, ha Argentína nyer. Monti nem is akart játszani, de a sok sérülés miatt muszáj volt neki.

Az uruguayiak pontosan tudták, kit kell „kivenni” az ellenfélből. Monti a kor egyik legjobb centerhalfjaként érkezett az 1930-as tornára. Technikájának köszönhetően a támadásokban is remek volt, de ha kellett, durvult is egy keveset.

Francisco Varallo, aki 100 évesen halt meg 2010-ben, így emlékezett vissza: „Montinak nem lett volna szabad játszania. Igaz, a döntő hangulata szinte mindenkit nyomasztott. Peucelle, Stábile, Suárez és én voltam csak nyugodt. Mintha egy háborúba csöppentünk volna! Édesapám is ott volt a stadionban, és annyira félt, hogy vett egy uruguayi zászlót, és végig a házigazdát éltette. A szünetben Paternóster kijelentette, hogy jobban járnánk, ha hagynánk őket győzni, mert máskülönben aligha jutunk ki élve.”

A vége: 4:2 Uruguaynak…

» Amikor Romelu Lukaku kikapott egy lánytól FIFA-ban – legalábbis azt hitte

Nem szeretném ilyen szomorú történettel lezárni a cikket! Annak idején a DIGI Sport Szélkakas című műsorában is nagy derültséget keltettem azzal a prankkel, aminek szenvedő (majd jót nevető) alanya Romelu Lukaku volt.

A belga focisztárt egy válogatott összetartás alatt eresztették össze egy lánnyal virtuális focimeccsre, vagyis egy kis FIFA-zásra. És bár semmi sem zárja ki, hogy egy lány is jó legyen ebben a műfajban (ott van például a Twitchen Evcsa, akinek le is közvetítettem néhány meccsét), de itt tényleg úgy tűnt, hogy nem veheti fel a versenyt a FIFA-ban is egész ügyes Lukakuval.

Igen ám, de a rejtett kamerás felvételen pontosan láthatjuk, mire ment ki az egész: egyszer csak egy nagymenő FIFA-s fiú kapta meg az irányítás lehetőségét egy másik szobában, és a lány onnantól már csak kamuból nyomogatta a gombokat.

Lukaku szeme pedig egyre jobban elkerekedett!

Ez is manipuláció, de az ártatlan és szórakoztató fajtából!

Ez hangzott el a 2005-ös Liverpool–Milan BL-döntő szünetében, a Pool öltözőjében

Ez hangzott el a 2005-ös Liverpool–Milan BL-döntő szünetében, a Pool öltözőjében

Mi a titka Rafa Beníteznek, aki Bajnokok Ligáját nyert a Liverpoollal és UEFA-kupát a Valenciával?

Az adást meghallgathatod a fenti lejátszóra kattintva is.

De még jobb, ha a kedvenc podcastplatformodon hallgatsz bele – és egyúttal fel is iratkozol az Edzőkirályok Podcastra!

Ha nem találod a listában a kedvenc appodat, akkor ezt az RSS-feedet másold ki, és használd odaát: Edzőkirályok RSS

» Miért edzőkirály Rafa Benítez?

„Szerencsés, túl óvatos, túl védekező, a taktikákat túlbonyolítja, a fiatalokat nem hajlandó beépíteni, és még arra is képtelen, hogy gratuláljon egy focistának, aki apa lesz. Nagyjából ez a vélekedés Rafa Benítezről a hatodik liverpooli éve után Nagy-Britanniában” – írta a Champions Magazin 2009-ben.

Ezzel áll szemben, hogy úgy nyert BL-t, hogy a Juventus elleni negyeddöntő előtt 9 sérültje volt. A 2008–2009-es Liverpoolja pedig a valaha volt egyik legjobb csapat, amely nem lett PL-bajnok. Az előző idényben a 80 pont elég volt az elsőséghez, ekkor a 86 is kevésnek bizonyult. 2009 márciusában pedig valószínűleg a Liverpool történetének legjobb két hetét produkálta Benítez. 4-0 a Real Madrid ellen a Bajnokok Ligájában, 5-0 az Aston Villa ellen a bajnokságban, és a kettő között idegenben, szinte űrfutballal 4-1 a Manchester United ellen. Amely később ennek ellenére bajnok lett.

Benítez másik nagy alakítása a Valenciánál volt, ahol két bajnoki címet és egy UEFA-kupa-győzelmet ért el három esztendő alatt. Ezenkívül irányította a Chelsea-t, az Intert, a Real Madridot, a Napolit, a Newcastle-t és az Evertont – váltakozó sikerrel.

» Tartalmi kivonat időkódokkal

  • 00:00 – Bevezető
  • 02:20 – Egy sikercsapat felépítése (Valencia)
  • 08:05 – A legfontosabb meccs (Liverpool–Milan, 2005-ös Bajnokok Ligája-döntő)
  • 16:30 – A legfontosabb játékos (Steven Gerrard)
  • 19:33 – Egy nem mindennapi sztori (a karaktergyilkos tinédzser twitterező)
  • 21:13 – A legnagyobb bukás (Internazionale)
  • 26:10 – Jellemrajz
  • 29:54 – Kedvenc idézetem Tőle