Baj-e, ha egy magyar sportoló ki meri jelenteni, hogy ő bizony olimpiai bajnok lesz? Interjú egy egyelőre „csak” ifjúsági magyar bajnokkal, Kiss Levente dzsúdóssal.

Vajon mit szól egy átlag magyar sportbarát, ha azt hallja, hogy egy fiatal sportoló kimondja: ő bizony olimpiai bajnok akar lenni? Elvileg örülnie kéne, hiszen mindenki imádja azokat, akiknek valóban összejött az ötkarikás aranyérem.

Igen ám, viszont a nagy kijelentésekkel mintha mi, magyarok nem nagyon tudnánk mit kezdeni! Egy magyar közszereplő jobban teszi, ha (ál)szerénykedik. Aki például nyilvánosan kimondja, hogy az egyik legjobb magyar zenésznek/műsorvezetőnek/bárminek tartja magát, rögvest megkapja: beképzelt.

Úgyhogy ez az interjú egyfajta kísérlet is. Tudunk-e drukkolni egy srácnak, hogy 2028-ban tényleg érjen a világ tetejére, vagy inkább lehurrogjuk, hogy „sokkal szerényebben”?

Kiss Levente a dzsúdót kitaláló Kanó Dzsigoró mondásából („Nem az a baj, ha nem éred el a célodat, hanem ha nincs célod”) inspirálódva a következő célt fogalmazta meg: „Az A-terv az olimpiai bajnoki cím, a B-terv a második hely.”

Ezzel szinkronban Levente háttérképe történetesen a 2028-as Los Angeles-i olimpia.

Erre nyilván sokan legyintenek, és felnevetnek.

De azért Csurka Gergely A nemzet aranyai című könyvéből kiderült, hogy a vízilabdázó Gergely István kísértetiesen hasonló megoldással vonzotta be, hogy ott legyen a 2008-as pekingi olimpián. Holott ez teljesen sansztalannak tűnt, elvégre Kemény Dénes világosan megmondta: akit nem visz ki az ötkarikás játékok főpróbájának tekinthető Európa-bajnokságra, az aligha utazik Pekingbe. Az Eb-kereten csak nagyon indokolt esetben fog változtatni!

Márpedig Gergely István nem került be az Eb-keretbe, válogatott meccsek helyett néhány sorstársával együtt egyéni edzéseken vett részt a Honvédnál. Eközben a telefonján a következő felirat szerepelt: „Peking, 2008. 08. 08.” (Ez volt a nyitóünnepség dátuma.)

„Ha fájt valami az edzésen, ha beteg voltam, ha nem volt kedvem, elég volt magamnak egy szót mondani: olimpia – árulta el a könyvben a kiváló kapus. − És inkább öt méterrel többet úsztam víz alatt, szinte fulladásig, és már mindenem fájt, de nem tettem le a medicinlabdát.”

Ebben pedig nagy a hasonlóság! Levente sem csak vizualizálja a nagy álmot, hanem kőkeményen tesz is érte. Megesett, hogy az edzőinek kellett elbeszélgetniük vele, mert a laborvizsgálatok jelentős túledzettséget állapítottak meg nála.

Gergely István megcsinálta a lehetetlent. Bekerült az olimpiai csapatba, aztán az elődöntő hőse lett, és végül aranyérmet akasztottak a nyakába.

Hogy Levente követi-e a példáját, évek múlva derül ki, én mindenesetre szurkolok Neki! Na, és Te?

1. A vállműtétjéről. „Olyan állapotba került a vállam, hogy edzésnél kiugrált a helyéről, a mindennapi életben meg teljesen jól működött. Ha én akkor és ott abbahagyom a dzsúdót, teljes értékű életet élhettem volna, vállműtét nélkül! Akár súlyzózhattam is volna egy konditeremben! A dzsúdó folytatásához viszont kellett a műtét, meg minden, ami ezzel jár. Amikor toltak be a műtőbe, azt mondtam magamban, hogy »Ezt most azért, hogy egyszer olimpiai bajnok legyek!«”
2. A civil szakma kontra sportolói pályafutásról. „Sokan mondják, hogy valaki azért akar olimpiai bajnok lenni, mert akkor majd életjáradékot kap. De értse meg mindenki, hogyha ugyanezt az energiát beletenném a tanulásba, és mondjuk jogásznak készülnék, az lenne a százszázalékos biztos pénz. Ennyi munkával valószínűleg a jogászi pályára kerülhetnék, és jól megélnék. Viszont ha valaki ezt az energiát az élsportba teszi bele, akkor nincs rá garancia, hogy kifizetődik a sok munka!”
3. A magyar szurkolók aranycentrikusságáról. „Erre nagyon ki vagyok bukva. Néztem, hogy Hosszú Katinka ötödik lett az olimpián, a világ ötödik legjobb úszója volt azon a napon, és ezért szidják? Ezért kell külön úton visszajönnie a reptéren? Néha azt veszem észre, hogy a magyar embereknek egy ember az elfogadható: az aranyérem.”

„Ez számomra csak szórakozás. A karantén alatt nagyon unatkoztam, és elkezdtem videókat kirakni. Amúgy azt a profilomat le is tiltották. Nem zavart különösebben, mert én nem egy influencer vagyok. Hallottam persze olyan celebről, akiknek reklámszerződése volt, és több százezer forinttól esett el, mert a TikTok ugyanúgy letiltotta a profilját.”

„Nálam az volt a magyarázat, hogy megsértettem a közösségi irányelveket. Dzsúdós edzővideómat is tiltották le erőszakra hivatkozva. Most már szerencsére nem ilyen a TikTok, és sokkal ritkábban tilt le videókat.”

„Amikor edzős videókat teszek ki, az nem is az edzésből van összevágva, hanem ott maradok edzés után, és öt perc alatt csinálok három bicepszfeladatot, két húzódzkodást, három ledobást, és ezt összevágom egy videóba. Nem mondhatom az edzőmnek, hogy bocsi, videózd már le az edzésünket. Arra meg nincs ötvenezer forintom, hogy külön videóst hívjak.”

„Az a baj a TikTokkal, hogy álprofilokkal be lehet kommentelni minden rosszat. Mert élőben még senki sem mondott semmi negatívat. Tegnap is elmentem egy szórakozóhelyre, és odajöttek hozzám srácok, hogy »Hú, látjuk TikTokon, hogy dzsúdózol, csináljunk képet!«”

» Hivatkozások az epizódhoz

• Vitray Tamás páros interjúja Kovács Antal és Tóth Krisztián dzsúdóssal
• Kiss Levente dzsúdós testvére, Szabolcs
• Kovács Antal, aki 20 évesen lett olimpiai bajnok dzsúdóban
• Modellkedés
• Tóth Krisztián tisztába teszi emlékezetes kifakadását
• Edukatív TikTok-videója arról, hogyan próbáltak kicsikarni tőle képeket Instagramon
• A tokiói olimpián érem nélkül maradó Hosszú Katinkának nekimentek a kommentelők
• Hosszú Katinka a reptéren másik kijáraton távozott
• Így álmodta meg az olimpiai döntőjét Kovács „Kokó” István (13:21-től)

» Kiss Levente linkjei

• TikTok-oldala
• Instagram-oldala
• Szereplése a TV2 Szerencsekerék című műsorában