1. Új Dumaszínház-estjéről, az „Everest – Ha minden kötél szakad”-ról. „A legfontosabb, hogy tévhiteket rendbe teszünk, és sok minden keretbe foglalunk. Veszélyes történetek, megmenekülések, mik, hogy történtek. Sok minden az északi oldalról, hiszen most mindenki a déli oldalról beszél, nem is veszik tudomásul az emberek, hogy van egy nehezebb oldal… Az elmúlt négy évben ott nem lehetett mászni, de egyébként sem szoktak arrafelé próbálkozni, mert sokkal nagyobb a kudarcráta északon, miközben az Everest-megmászás akkor is Everest-megmászás, ha délről teszed. Én asztmásként a nehezebb oldalt választottam, és így végre Magyarországnak is lett egy északi megmászója.”
2. A 2016-os mászás előtt készített végrendeletéről és búcsúleveléről. „Az egy nem beharangozott mászás volt. Titokban kellett tartanom. Három évvel vagyunk Erőss Zsolt halála után, addigra kialakult az emberekben, hogy a magyarok meghalni járnak az Everestre. Nekem a családom is így gondolta. Édesanyám már a három és fél éves felkészülésbe belehalt volna, nemhogy abba, ha tudja, hogy milyen célból történik a két hónapos távollétem. Ezért ők erről semmit sem tudtak, viszont volt egy végrendeletem és egy búcsúlevelem, amit egy kedves barátomnak adtam át, hogy ő lesz az, aki – ha történik velem valami – három hónap múlva olvassa föl a megfelelő címzetteknek.”
3. „Kezdjetek el élni!”. „Kialakult az örökösödési vonal az ügyvédi irodánknál. Éppen ezért sok olyan emberrel beszéltem, akinek nincs sok hátra. Mindegyik beszélt arról, hogy bárcsak többet élt volna, kevesebbet dolgozott volna. A végelszámolásnál akármi is van, a tárgyi javakat itt hagyjuk, az emlékeink alapján érezhetjük azt, hogy van hiányérzetünk, vagy nincs hiányérzetünk.”

+ Neked a hegymászás lényegében egy hobbi, Te főállásban egy ügyvédi irodánál dolgozol. Én mindig lenyűgözve figyeltem azokat az embereket, akik egy teljes főállás mellett szinte egy másik főállásnak megfelelő szerelemprojektet is képesek vinni. Már csak azért is, mert nagyon tudok azonosulni Bödőcs Tiborral, aki azt mondja, hogy az embernek egy nap során van egy energiaszintje. Ez Neked nem fogyott el, amikor még az ügyvédi munka mellett edzettél az Everestre?
– Én azért nem ekkor kezdtem el edzeni. Kétszázötven NB I B-s kosármérkőzéssel a hátam mögött hagytam abba a versenysportot. Huszonegy éven át versenysportoltam. Tehát az edzés egyébként is a mindennapok része volt. Öt év kihagyás után jött a kattanás, hogy fel kéne készülni egy Everest-mászásra. Tehát igazából csak annyi volt a változás, hogy nem délután edzettem, hanem reggel és este. A kettő között dolgoztam. De ha optimálisan szervezed a munkát – ide értve a megfelelő árképzést is –, akkor meg tudod oldani egy iroda vezetését. Úgy is, hogy én nem bársonyszékes vezető vagyok, hanem ügyeket is viszek, kiváló kollégáim koordinálása mellett. Ők abszolút önjáróak, máskülönben nem dolgoznék velük. Így gyakorlatilag meg lehetett tartani a 4-6 órás munkanapot.