Mit indított el bennem A nemzet aranyai?

Mit indított el bennem A nemzet aranyai?

Megnéztem én is a moziban A nemzet aranyait. Méghozzá úgy, hogy ismertem a legfőbb bírálatokat a filmmel kapcsolatban. Érdekes, ezeknek a többsége (túl tömény, túl hosszú; miért van ennyire hangos és erőteljes zene az olimpiai döntők összefoglalója és kommentátorhangja alatt?) számomra egyáltalán nem volt zavaró.

Ha én változtathatnék valamit, akkor újra és újra kiírnám a külföldi megszólalók nevét. Mert volt, aki később még „visszatért”, és én például már nem tudtam lekövetni, hogy ki is az.

De egyébként a legkevésbé sem unatkoztam, annyira jó volt a vágás. Annyira folyamatosan építkezett a sztori. Számomra szinte elröppent a több mint két óra.

» Könyvek bűvöletében

Ami meg a szintén kritika tárgyává tett A nemzet aranyai címet illeti… Erről nem formálnék véleményt, hiszen nem vagyok épp elfogulatlan.

Én lehettem a lektora, korrektora Csurka Gergely 2008-ban megjelent, azonos című könyvének az Aréna 2000 Kiadóban. Büszke voltam arra, amikor kiszúrtam a megolvasás során, hogy egyszer a négyméteres / ötméteres helytelenül szerepelt (az évek alatt változott, hogy négy vagy öt méterről kell-e elvégezni a büntetőt). Arra már kevésbé, hogy amikor a kiadó tördelője elolvasta az immár megjelent könyvet, több betűhibát is talált benne…

Az egyik dolog, amit megtanultam sportkönyvkiadó-dolgozóként, könyvszerkesztőként- és -szerzőként, hogy bizony hiába olvas el az ember százszor egy szöveget, akkor is maradhat benne elütés. És általában egy „szűz szem” pont arra az elírásra fog ránézni. Ezért tanácsos több embernek is elolvasnia a szövegeket megjelenés előtt.

A nemzet aranyai egy trilógia harmadik eleme volt. A magyar férfi-vízilabdaválogatott felejthetetlen krónikásává avanzsáló Csurka Gergely külön könyvet szentelt a 2000-es sydney-i, a 2004-es athéni és a 2008-as pekingi olimpiai győzelemnek. A nemzet aranyai tehát a harmadik elsőségről szóló könyv címe volt eredetileg.

» Soha többé dedikálást!

Ennek a kötetnek köszönhetem, hogy egyszer és mindenkorra befejeztem az autogramgyűjtést. Merthogy lehetőség volt két olimpiai bajnokkal dedikáltatni a könyvet. Én lelkesen meg is tettem… Aki megmondja, hogy kik írták alá (sajnos már nem emlékszem), az nagy varázsló, hiszen annyira csúnya mindkettőjük kézírása, hogy némi túlzással akárki lehetne az aláíró.

"It's up for grabs now" - Brian Moore híres közvetítés részlete az Arsenal stadionjában

» Minden idők legjobb magyar sportkönyve

2004-ben mind a Kemény-csapat, mind Gergő felfoghatatlanul magasra tette a lécet. Volt egy olyan finálé a szerb-montenegróiak ellen, amelyhez fogható vízilabdamérkőzés kevés akadt a történelem során. Az igazi Dream Teamben Csurka azt a meccset veszi végig, szinte passzról passzra, de úgy, hogy közben megismerkedhetünk az összes főszereplővel. Szerintem az minden idők legjobb magyar sportkönyve! 

Ezek után én közel sem éreztem annyira kiemelkedőnek A nemzet aranyait, de amikor egy kedves pályatársam kiolvasta, és lelkendezve beszélt róla, rájöttem: valószínűleg az is remek, csak épp olvastam már ebben a témakörben még annál is jobbat. Sporthasonlattal: a világrekord után az Európa-rekord már nem üt akkorát ugyanattól a sportolótól.

Viszont a 2008-as olimpiához fűződik az, ami engem a leginkább megmozgatott. És ennek, immár sporttelevíziósként, egy kicsit magam is utánamehettem. 

» Tartalom, minőség, hitelesség, alázat

De itt megállok egy pillanatra. A filmet nézve végig azt éreztem, hogy tulajdonképpen az a legjobb az egész moziban, hogy külsőre is egyben lévő sportemberek szép ruhában, jól bevilágítva okosan, értelmesen, választékosan, intelligensen beszélnek valamiről, ami egyébként minden magyar embernek rengeteg örömöt hozott.

Nagyon átjött az is, amiről Madaras Norbert a Betone Network Neked könnyű című podcastjában beszélt Benedek Tibor özvegyének, Benedek-Epres Panninak: 

„Kifejezetten büszke vagyok, hogy a vízilabdázók többsége nem élt vissza azzal, hogy a topon voltunk. Sőt, talán inkább túl visszafogottak voltunk. De ez nem baj. Szerencsére nem nagyon voltak körülöttünk olyanok, akik meghülyítettek volna minket.”

Ugyanezt éreztem, amikor a kétezertízes évek közepén a DIGI Sportnál 10 perces miniportrékat készíthettem sportolókról Vitray Tamás Megint mesélek című műsorába. Én dönthettem el, hogy kivel interjúzok, és valahogy szinte mindig vízilabdázóra esett a választásom.

Mert egyszerűen érzi az ember, hogy több lesz, ha őket hallgatja. Szerénység, alázat, (sport)emberség. Ezt kapod, ha Neked is megadatik, hogy egy olimpiai bajnok vízilabdázóval beszélhess.

Na meg hát a szakmai tudás… Az olimpiai bajnok kapus Molnár Endrével még a felvétel előtt nagyjából 15 percet beszélgettem a vízilabdáról. Abban a negyedórában többet tanultam a sportágról, mintha egy évig bérletesként minden OSC-meccsen ott lettem volna.

» Gergely István bekerült az olimpiai csapatba, pedig…

És akkor most jutottunk el a kedvenc témámhoz. 2008-ban volt az olimpia előtt egy Európa-bajnokság. Azt megelőzően azt mondta Kemény Dénes kapitány, hogy csak akkor változik az olimpiára utazó keret az Eb-hez képest, ha valami nagyon rendkívüli dolog történik.

Aztán mégis változott. Nagy Viktor helyett Gergely István lett az olimpiai csapat másik kapusa Szécsi Zoltán helyett. Gergely aztán sokat tett a végső győzelemért: az elődöntőben Montenegró 6-3-as vezetésénél beállt, és parádésan védett, büntetőt is hárított. Lehet, hogy nélküle nincs meg a harmadik olimpiai arany.

Ennek a kapuscserének a háttere engem borzasztóan érdekelt, és ezért örültem annak, amikor Molnár Endrével, a kapuslegendából lett kapusedzővel ezt is kibeszélhettem. (Az alábbiakat a forgatott anyagból jegyzeteltem le, a tévére vágott változatban ez nem szerepel.)

– A pekingi olimpia előtt megkértek a Honvédnál, hogy menjek, segítsek Gergely Pistának. Addig hívogattak, kapacitáltak, amíg igent mondtam, és akkor fél évig dolgoztam vele, pont az olimpia előtt – amin aztán a sorsdöntő meccset ő hozta Dénesnek.

– Ez nagyon érdekes volt, hiszen ő ekkor, kétezer-nyolcban reálisan nézve letehetett arról, hogy ott lesz az olimpián. Aztán milyen az élet, mégis őt vitte Pekingbe Kemény Dénes, nem pedig az Európa-bajnokságon védő Nagy Viktort. Mekkora részt tulajdonít Gergely sikerében?

– Pista mindent tudott a kapusságról, mindenben topon volt vízilabdakapusként. Egy dolog volt, amiben úgy érzem, tudtam segíteni: az önbizalmát egy kicsit felpumpáltam. Eleve egy kicsit le is mondott a válogatottságról, és a Honvédban elég sok stokedlit kapott, valahogy mindig rajta csattant az ostor. Mindig az volt, hogy miért nem fogta meg ezt, miért nem fogta meg azt. S amikor először lementem őt edzeni, akkor megmondtam, hogy egyezzünk ki valamiben. Ha én dolgozom vele, akkor senki sem szól bele abba, hogy hogyan edzünk. Nem szapuljátok; majd én megmondom neki, ha nem jól védett. Szerintem ez egy kicsit segített neki, leesett a teher a válláról.

– De mit mondott neki? Hogy amíg van egy minimális esély az olimpiára, addig meg kell gebedni?

– Nem, az olimpiáról nem beszéltünk. Illetve, olyan értelemben igen, hogy azt mondtam neki: mi most szépen elvégzünk ennyi és ennyi munkát, és ha ez nem elég, akkor nem mész az olimpiára. Ha elég, akkor ki fognak vinni. Jól is védett, szuper volt abban a szezonban.

– Úgy veszem ki a szavaiból, hogy Ön nem is lepődött meg annyira Kemény Dénes döntésén, mint a közvélemény.

– Nem. Nagy Viktort egy kicsit sajnáltam, mert ő is megtett mindent azért, hogy kijusson az olimpiára. Meg is mondtam neki, hogy rám ne haragudj – én csak elvégeztem a rám bízott feladatot. Dénes nekem régi csapattársam, még a Spartacusban játszottunk együtt. De én soha egy szóval nem mondtam neki, hogy a Pistával legyen ez vagy az; esküszöm, egyszer nem mondtam neki, hogy a Pistát vigye az olimpiára. Ez az ő egyéni döntése volt, hogy őt választotta végül. De jól választott!

Azt pedig Csurka könyvéből tudjuk, hogy Gergely agykontrollal vonzotta be magának, hogy ő bizony ott lesz Pekingben!…

» Hajdú B. István: több mint krónikás

Sporttelevíziósként nyilván Hajdú B. István 2004-es athéni olimpiai döntőbeli közvetítése a legmeghatározóbb ebből az egész vízilabda-sikerkorszakból. Ami egyébként az ő mércéjével mérve nem is volt olyan kiemelkedő.

Legalábbis addig, amíg el nem érkeztünk a végjátékhoz. De amikor elérte a csúcspontot a meccs, akkor ő is szintet lépett. Tudom, tudom, a 12 fürdőgatyás férfiről szóló mondata, azt kéne kiemelni, és valóban, arra mindenki emlékszik.

De én inkább az elképesztő agyára és a győztes gól közvetítésére hívnám fel a figyelmet. Az már a másik legendás gólközvetítésénél is kiderült, hogy elképesztően jó a memóriája, és bravúrosan tud visszakötni.

Mert hogyan közvetítette le anno Hajdú B. István a zalaegerszegi Koplárovics Béla győztes gólját a Manchester United ellen? 

„Föltámad a szél, és vele együtt a Zete is. Három perc hosszabbítás lesz. El is indult most ez a három perc. Szamosi kér keresztlabdát. Szamosi! Szamosi! Be kéne adni jól! Ott a helyzet! Góóóóól! Koplárovics! Egy-nulla a kilencvenegyedik percben, több ez mint feltámadás! Koplárovics Béla első gólja a Zalaegerszegben, hát persze, hogy a Manchester Unitednek. (…) Dehogynem kell hosszabbítani, hogyne kéne? Most kell lefújni!”

Tehát a gól emelkedett pillanatában is pontosan emlékezett arra, hogy nem sokkal korábban arról beszélt, hogy 1. feltámadt a Zete, 2. milyen jó volna, ha a bíró lefújná a meccset (ezt nem hallhatjuk az összefoglalóban) – és nemcsak hogy emlékezett, de ezeket magától értetődő természetességgel csatolta vissza.

Athénban pedig arról beszélt, nem sokkal a győztes gól előtt, hogy elég lenne egy pici gól, amikor épp csak hogy átúszik a labda a képzeletbeli gólvonalon.

Amikor ehelyett Kiss Gergely lőtt egy iszonyatosan nagy dugót, azt kiabálta, hogy nem kellett volna ekkora gól, még a végén kifizettetik velünk a háló árát a görögök.

(A villámgyors rögtönzés mindig is Hajdú B. legnagyobb erősségei közé tartozott. Volt, amikor egy mókus futott a pályára, volt amikor Johan Cruyff köpött egy méreteset premier plánban; mindkétszer jött egyből a szenzációs reakció.)

Aztán véget ért a mérkőzés, és a magyar televízió úgy döntött, hogy nem veszik el a képet. Beszéljen a riporter addig, amíg nem lesz díjátadó. Hát, az nem jött egyhamar. Ám Hajdú B.-t nem lehetett zavarba hozni azzal, hogy közel fél órán át egy mozdulatlan medencetotálképre kellett beszélnie.

Hiszen ő megcsinálta jó előre a házi feladatát. Több kiló papírral érkezett Athénba, mindenkiről mindent tudott. Valószínűleg egy órán át is tudott volna sztorizni Kásásékról.

De Hajdú B. akkor sem jött volna zavarba, ha ez a „sokáig a semmiről beszélés” úgy következik be, hogy előtte a szerb-montenegróiak nyertek. Mert miután bejutottunk a döntőbe, egy teljes napon át azt „könyvtárazta”, hogy hogyan veszített olimpiai finálékat a magyar pólócsapat.

Mert persze nagyon rossz lenne, ha ez bekövetkezne (szerencsére nem következett be), de számára felkiáltójel volt Kovács Kokó István K. O. veresége Chacón ellen. Amivel igazából, ahogy Hajdú B. fogalmazott egyszer, nem tudott mit kezdeni a komplett magyar média. Mindenkit váratlanul ért. És ő nem akart hasonló helyzetbe kerülni. Ezért inkább túlkészülte magát.

Mindez annyira inspiráló volt számomra, hogy a DIGI Sportnál mindig nagyon vártam a bajnokavatásokat, és annyira aprólékosan felkészültem mindig, hogy akár 20 percig is tudjak beszélni a „semmiről”.

Közvetíthettem David Beckham bajnoki címét az amerikai labdarúgó-bajnokságban, a Kiel német sporttörténeti 100%-os bajnoki címét a kézilabda Bundesligában, és pont most emlékeztetett a Facebook, hogy nemsokára a kétéves évfordulója lesz annak, hogy én közvetítettem a Lille totálisan váratlan bajnoki címét, amit az akkor is bombaerős PSG-vel szemben ért el Franciaországban.

Arra is próbáltam olyan aprólékosan felkészülni, ahogy Hajdú B. tette Athénban.

"It's up for grabs now" - Brian Moore híres közvetítés részlete az Arsenal stadionjában

Mert a magyar férfi vízilabdának köszönhetően követendő példaképek születtek, medencében és kommentátorállásban egyaránt.

Marco Rossi és a Premier League magyar scoutjának titkai

Marco Rossi és a Premier League magyar scoutjának titkai

Egy konferencia a labdarúgás szerelmeseinek, amiből remélhetőleg rendszer lesz. A főszervező, Dudás Hunor mindenesetre azt szeretné, ha minden évben Budapestre jönnének egy napra a környező országból azok, akik ilyen vagy olyan okból, de nagyon érdeklődnek a futball iránt. Ilyen volt a Football Forum Hungary 2023.

Kőmives Kelemennel élve: amit estig raktam, leomlott reggelre. Merthogy nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy segítsek a nap házigazdájának, Csisztu Zsuzsának a felkészülésben. A terv az volt, hogy a Golden Age cím alatt Hriszto Sztoicskov, Ioan Lupescu és Marco Rossi egyazon panelbeszélgetésben vesz részt.

Úgyhogy csináltam is egy jó kis gondolati ívet, amiben mindhárom résztvevő folyamatosan „megkapja a labdát”…

Aztán előző este kiderült, hogy Sztoicskov nem tud estig maradni, így a nagy hármasból nagy kettes lett, Sztoicskov külön műsorszámként előrejött…

De ennél nagyobb baj sose legyen, sokakhoz hasonlóan ott lehettem a Football Forum Hungary 2023-on, és mivel annak is a tudáscsere volt az egyik fő célja, most én is megpróbálom kiírni magamból mindazt a tudást, amit ott magamba szívtam.

» Egy régi ismerős, aki maga is a labdarúgás világában dolgozik immár

Kapásból belefutottam Darányi Leába, akivel még a Komlósi Oktatási Stúdióban voltunk évfolyamtársak. Lea szépen bejárta a világot, ahogy erről nemrég az RTL Reggelijében is beszámolt, most pedig a világ legnagyobb focis platformjának, a Wyscoutnak a munkatársa.

Itt aztán minden, de tényleg minden elemzési adatot, videót megkap az, akinek erre van szüksége. Ma már a futballban világszinten dolgozó profik (és erre törekvők) nagy része használja, és ismeri a platformot. A kluboktól az edzőkön, ügynökökön, scoutokon át a legnagyobb sportmagazinokig, tévékig és sportcégekig.

Aztán elindult a program, mégpedig a transzferguru, Fabrizio Romano videós bejelentkezésével, akiről épp a minap írt elgondolkodtató cikket Szabó Christophe. Engem azonban akkor már jobban érdekelt egy-két előadó.

» Juventus balra el, isten hozott, PSG!

Például a Football Benchmark alapítója, Andrea Sartori. Az ő témája az volt, hogy hogyan fejlődött 15 év alatt gazdaságilag a futball. Két olyan eseményt nevezett meg, ami különösen nagy hatással volt a klubok pénzügyi modelljére az elmúlt 15 évben. Az egyik az UEFA pénzügyi fair play bevezetése, a másik pedig a média megerősödése.

Aztán jöttek a diák egymás után. Ezekből megtudhattuk például, hogy 2008–2009-ben még a Real Madrid tudhatta a magáénak a legnagyobb bevételt, 2021–22-ben már a Manchester City. Ami talán még érdekesebb volt, hogy a Juventus, az Internazionale és a Milan is kiesett a top 10-ből, bejött viszont a Tottenham és a PSG.

Ezekből következett az, hogy rettenetesen elszálltak a transzferdíjak és a játékosfizetések is. Illetve, hogy feltűntek a globális színtéren nagy futballklubok és a brandjük.

» A Bayern München gazdálkodik, a Premier League kiköltekezik

Aztán rátértünk a social media terepére…

Ahogy látható, még a közösségi követők számában „csak” 10. Arsenalt is többen követik, mint mondjuk a világszerte ismert Louis Vuittont.

Ami a reklámbevételt illeti, ebben 2008–2009-ben még a Bayern München volt a világelső (159 millió euró), 2021–22-ben már a PSG (!) 399 millióval, ugyanakkor a bajor klub akkor is 2. volt, köszönhetően az egészséges gazdálkodásának.

Sartori összefoglalásképp ezeket a megállapításokat tette:

  • Egyre komolyabb szerepet kap a futball a social mediában és a tévében. A közösségi platformok olcsók (rengeteg marketing- és reklámköltést meg lehet spórolni ezeknek köszönhetően), ez pedig jót tesz a labdarúgás világának.
  • A Financial Fair Play felbolygatta a focivilágot (kicsit visszaestek például a kluboknál a stábtagoknak kifizetett összegek mínuszai; aztán a Covidnál persze megint jött egy beszakadás)
  • Bizonyos klubok globális branddé váltak
  • A Premier League-ben totálisan elszabadultak mind a fizetések, mind a transzferdíjak

» Mi jöhet a futballban?

Sartori szerint regionális bajnokságok fognak létrejönni, valamint új piacok tűnnek fel (megerősödhet például az USA mint focipiac; és akkor még nem is tudtuk, hogy Lionel Messi oda szerződik!). Nem tartja valószínűnek, hogy valaha eltörölnék az átigazolási díj intézményét, viszont szerinte egyre gyakoribbá válhat, hogy valaki több klubot tulajdonol.

» Eltörlik a „Mino Raiola-modellt”

A következő előadás, amit volt szerencsém végighallgatni, dr. Erkut Soguté volt. Az Erkut Sogut Akadémia alapítója a FIFA új ügynöki rendszeréről beszélt.

Nem véletlen, hogy külön diát szánt szegény megboldogult Mino Raiola esetének. Minden idők talán leghíresebb fociügynökéhez ugyanis annak idején egy klubváltásnál mindhárom féltől érkezett pénz! Ez volt a 2016-os Paul Pogba-transzfer, amikor a francia klasszis a Juventustól visszaigazolt a Manchester Unitedhez.

Na, ez mostantól nem lesz. Nem lesz olyan, hogy egy ügynök egy átigazolásban képvisel egy játékost és valamelyik érintett klubot. Merthogy 2016-ban a Manchester United és Pogba érdekeit is Raiola képviselte. Beláthatjuk, hogy ez agyrém volt. Hiszen minél magasabb a transzferdíj, annál nagyobb az ügynöki százalék. Vagyis Raiolának az volt az érdeke, hogy a Juventus minél jobban „megsápolja” a MU-t. A Manchester United viszont vásárló klubként nyilván abban lett volna érdekelt, hogy minél olcsóbban jusson hozzá Pogbához.

Soguttól azt is megtudhattuk, hogy 2015-ben még az átigazolások 75%-ánál licenccel NEM rendelkező ügynökök közreműködtek. A FIFA 2019-ben kezdett el konzultálni arról, hogy megreformálja az ügynöki szisztémát, és 2023. október 1-jén lép majd életbe az új éra.

» Milyen érdekességeket tartalmaz az új ügynöki szabályzat?

  • Az ügynök is a FIFA-hoz fordulhat, ha a védencének „lóg” a klubja
  • FIFA Clearing House: a klub a FIFA-nak utalja az ügynöki díjat, és az onnan jut el a címzetthez
  • Az ügynökké válás folyamata így fog kinézni: licenc, vizsga, díj letétele, visszaigazolás – aztán pedig minden évben lesz egy videós licenchosszabbítási folyamat. Vagyis mindenki újra és újra vizsgázik, mert különben „bevonják a jogosítványát”

» Hriszto Sztoicskov, a hosszú válaszok mestere

Aztán szépen elkezdtünk Csisztu Zsuzsával és a tolmács szerepét magára vállaló Balázs Boldizsárral brainstormingolni, hogy mi minden hangozzon el a végül tehát 1/1-es Hriszto Sztoicskov-beszélgetésben.

Boldizsárt nem irigyeltem, hiszen a bolgár világsztár kegyetlenül hosszan válaszolgatott. Az Eurosport kommentátora ennek ellenére hősiesen fordított angolról spanyolra és spanyolról angolra. Annyi könnyebbség volt, hogy Csisztu angolul feltett kérdéseit nem kellett tolmácsolnia, mert Sztoicskov annyira azért tud angolul, hogy a kérdést megértse. Csak a válaszait kényelmesebb volt spanyolul előadnia…

Kezdésként megtudtuk, hogy éppen egy Magyarországról szóló sportdokumentumfilmben közreműködött. Aztán elmerültünk a pályafutásában, abban, ahogyan egy bolgár fiú eljutott Keletről a nagy Barcelonába.

» Akinek Kubala „előre köszönt”

Katalóniában nagyjából mindenkitől azt hallotta, hogy Kubala így, úgy, amúgy. Mint később kiderült, a klub legendája, Kubala László rengetegszer ott volt az edzéseken, de mivel Sztoicskov nem ismerte fel őt, végül maga ment oda bemutatkozni az új szerzeményhez. Aztán pedig jóbarátok lettek. Amikor a bolgár néha meccseken át nem talált a kapuba, mindig számíthatott Kubala biztatására.

» Felépül a barcelonai „Dream Team”

Sztoicskov tagja volt annak a Barcelonának, amely a Sampdoria ellen megnyerte a legrangosabb európai kupát.

Ennek a csapatnak a titkát is kifejtette nekünk a sztárvendég.

  • 99% kemény munka, 1% tehetség – avagy nincs siker kemény munka nélkül
  • Az edző, Johan Cruyff sok pluszmunkát is végeztetett velük
  • Kulcsfontosságú volt, hogy hogyan funkcionál sok sztár
  • Mindenkinek, így neki is fel kellett áldoznia magát a csapatért
  • Cruyff zseniálisan érezte, hogy ki miben a legjobb, ki miben tud a legtöbbet hozzátenni a csapathoz (Ronald Koeman hosszú labdái pl. kiemelkedőek voltak)

Sztoicskov aztán mesélt még Cruyff nagy stratégiaváltásáról, és José Mourinhóról is, de ezek megjelentek a magyar sajtóban, úgyhogy itt most inkább megyek tovább.

» Fehérvárról a Premier League-be

Mert egyébként engem majdhogynem jobban érdekelt a scout tematikájú pódium, mint a bolgárok aranylabdása! Már csak azért is, mert ezen részt vett Balogh Tamás, aki a Fehérvár csapatától egészen a Premier League-es Brentfordig jutott. Ott Kelet-Európáért felel, hozzátartozik Lengyelország éppúgy, mint a korábbi Jugoszlávia területei.

Balogh kezdte a beszámolót. Megtudhattuk tőle, hogy fontos az adat a mai labdarúgásban, de az ma már mindenkinek a rendelkezésére áll. Ami a Brentfordot illeti: a piramis élén a technical director áll. A B-csapatuk nem játszik az U21-es bajnokságban, ugyanakkor sok barátságos mérkőzést vív világszerte.

Később szót kapott Matthias Ringler, az osztrák Rapid Wien head of scoutja is. Nála a szintén scout moderátor külön kiemelte a 6 millió euróért a Galatasarayhoz értékesített Yusuf Demirt. Ringler elmondta, hogy náluk kulcsfontosságú az eladás, mert nincs mecénás, nincs befektető. De kiemelte, hogy a Sassuolónak is adtak el 5 millióért.

Megtudhattam, hogy a scout egy kicsi szakma, szinte mindenki ismer mindenkit. Teljesen életszerű, hogy mondjuk egy Premier League-es játékosmegfigyelő kíváncsi egy, a dán bajnokságban futballozó játékosra, ezért felhívja valamelyik másik dán klubnál dolgozó scoutismerősét, és lekáderezi az illetőt.

Az külön vicces volt, amikor kiderült, hogy Balogh most először találkozik személyesen a mellette ülő Bruno Costával, miközben WhatsAppon már rengetegszer értekeztek az elmúlt években. Mert scoutként folyamatos az infocsere.

» „Ha nem vagy up-to-date, elvesztél!”

Aztán megint Baloghnak volt egy hosszabb monológja, ezt már inkább kivonatolom.

  • sokféle tudás kell az érvényesüléshez: a networking legalább annyira fontos, mint a játék értése
  • nem könnyű gyereket nevelni egy ilyen meló mellett, hiszen ez 0-24 munka
  • nincs megállás: lehet, hogy szünetre megy a magyar NB I, de rögtön indulnak a bajnokságok Dél-Amerikában
  • a sok utazás velejáró
  • és folyamatosan informálódnod kell, mert „ha nem vagy up-to-date, elvesztél!”

Ekkor a moderátor megkérdezte, hogy van-e valakinek kérdése a nézőtérről, és pont mellőlem jött a nap kérdése.

» Mennyire monitorozzák a kiszemelt focista privát életét?

Na, itt megélénkültek a scoutok!

Balogh kezdte azzal, hogy ez azért nehéz, mert gyorsnak kell lenni, hiszen máskülönben valaki elhappolja előlük a vágyott labdarúgót. Ugyanakkor ez egy fontos dolog, és ilyenkor általában valakinek rámegy 1-2 munkanapja arra, hogy alaposan végignézze a labdarúgó Instáját, Twitterét. Aztán viszont már az edzői stáb feladata, hogy segítse a játékost a beilleszkedésben.

Ringler annyit tett hozzá, hogy mivel nem kevés pénz forog kockán, igenis tudniuk kell, hogy van-e barátnő.

A moderátor, Tarkan Batgün Zeki Celikkel példálózott, aki a Football Forum másnapján a Roma játékosaként lépett pályára a Puskás Arénában a Sevilla elleni Európa-liga-döntőn.

Amikor még a Bursaspornál volt scout Batgün, először beszélt Celik apukájával, és anyukájával. Alaposan kifaggatta őket arról, hogy mi a jó és mi a rossz a fiúkban. Egyfajta SWOT-analízist végzett. Aztán pedig Celikkel is leült.

» Minden topligába adott már el játékost a Fradi

A scoutok után a „hazai pályán játszó” Orosz Pál következett. Engem őszintén szólva lenyűgözött az FTC Labdarúgó Zrt. vezérigazgatója. Az egy dolog, hogy remek angolsággal mondta a magáét, de fejből olyan gördülékenyen adta elő, hogy azt bárki megirigyelhetné.

Az előadás témája az volt, hogy miként lehet elérni, hogy egy közép-európai klub mind az öt topligába el tudjon adni focistát. Márpedig a Ferencvárosra ez igaz.

  • Anglia: Besic (Everton)
  • Franciaország: Blazic (Angers), Somália (Toulouse)
  • Németország: Laidouni (Union Berlin)
  • Olaszország: Nagy Ádám (Bologna)
  • Spanyolország: Uzuni (Granada)

Orosz elmondta, hogy a Fradi nemzetközi brand akar lenni, és a klubfilozófia része, hogy topligákba adjanak el játékosokat. Ezután végigvette, hogy mik is a Ferencváros brandértékei.

  1. tradíció (1899-es alapítású klub)
  2. sikerek (magyar rekordbajnok)
  3. erős tábor (nagyjából kétmillió magyar mondja magát Fradi-drukkernek)
  4. trendiség (Groupama Aréna)
  5. stabilitás (erős háttér minden szempontból)
  6. követendő példa (fontos a társadalmi felelősségvállalás)

» Budapest, Budapest, te csodás!

Ezek persze még egy kicsit megfoghatatlanok, ezért ezeket egy kicsit máshonnan is megközelítette Orosz. Például elmesélte, hogy amikor a Groupama Aréna avató meccsén a Chelsea szerepelt Budapesten, az angol gárda vezérkara már 2 nappal korábban megérkezett. Elvitték őket vacsorázni, és a CEO például később hosszan áradozott Oroszéknak a magyar főváros szépségéről.

Ez egy kiszemelt idegenlégiós számára is vonzó, ahogy az is, hogy a Fradi Budapest centrumában van. A külföldieknek a magyar adózási rendszer is tetszik. Fontos, hogy az infrastruktúra is rendben legyen, ahogy a háttérstáb is. A „staff” teljes egészében szakterületük kiválóságaiból áll, legyen szó physióról vagy bárkiről.

És még valami! A vezetés pontosan tudja, hogy nem mindegy, ki ül a kispadon. Azért fontos szempont, hogy a mindenkori edző (Szerhij Rebrov, Peter Stöger, Sztanyiszlav Csercseszov) neve jól csengjen Európa- és világszerte, mert ez bizony egy komoly szempont minden kiszemeltnél. (Ez később, amikor a megbízott vezetőedzőként remek számokat produkáló Máté Csabát váltotta le Dejan Sztankovicsra a Fradi, szintén előkerült, és egy szurkolói ankéton Kubatov Gábor is ráerősített, mondván, amikor játékosokkal tárgyalnak, akkor egy apró, de mégis nagyon fontos pont az infrastruktúra, a város és a körülmények mellett, hogy azt tudják mondani, egy világszínvonalú vagy arra törekvő edzőjük van.)

» Melyik sztárcsapat hívta Nagy Ádámot, és hogyan tudták maradásra bírni a Fradinál?

Ez is kiderült az előadásból. Szóval az úgy volt, hogy közeledett a 2016-os Európa-bajnokság, amire ugyebár kijutott a magyar válogatott. A Storck-csapat egyik fontos játékosa az akkor épp a Fradit erősítő Nagy Ádám volt. Aki egyszer csak bekopogtatott Oroszhoz azzal, hogy hát bizony őt vinné a Chelsea.

A vezető erre rögtön emlékeztette Nagyot arra, amit egyébként csak a vak nem látott akkoriban: a Chelsea-nek van vagy 40 kölcsönjátékosa. Szóval azt mondta Orosz Nagynak, hogy ha elmész oda, a Chelsea azonnal kölcsön fog adni, és lehet, hogy nem is lépsz pályára. Ha viszont maradsz, és jól szerepelsz az Európa-bajnokságon, akkor válogathatsz majd az ajánlatok közül, és én megígérem neked, hogy amelyikre ráböksz, oda fogunk téged eladni.

Így is lett, Nagy Ádám egy jól sikerült Eb után a Bolognánál folytatta.

» Lupescu már tinédzserként fontos szerepet kapott

Végül pedig jött a nap egyik leginkább várt pódiumbeszélgetése, Csisztu Zsuzsa moderálása mellett.

A beszélgetőpartner Ionut Lupescu, aki tagja volt a ’94-es vb-n (Sztoicskov Bulgáriájához hasonlóan) remeklő román válogatottnak. Illetve Marco Rossi, aki remélhetőleg hasonló aranykort fog megélni a magyar kispadon.

Kettejük közös pontja a remek román edző, Mircea Lucescu – mindkettőjüket edzette. Lupescu ráadásul már nagyon fiatalon nagyon hálás lehetett neki: a szakember volt olyan bátor, hogy betegyen négy-öt 16-17 éves játékost (köztük Lupescut), akik nem voltak éppen fantasztikus focisták. Persze miért is lettek volna ennyi idősen?

Lupescut aztán Jenei Imre is fiatalon beválogatta, hősünk nagy meglepetésére. Jenei mondása az volt: én tettelek be, ne te izgulj!

Itt kapcsolódott be Marco Rossi, aki elmondta, hogy a klubedzőknek ez (is) jóval könnyebb, hiszen nap mint nap át tudják adni a gondolkodásmódjukat. Mert egy trénernek ismernie kell mindenkit, pszichológiai értelemben is. Látnia kell, mikor állnak készen a játékosok nagy meccsekre – mert egy topligában óriási a nyomás; ha valaki túl hamar kap túl nagy feladatot, el is lehet riasztani.

» Nem lehet fiatalokat bedobálgatni a magyar válogatottba

Vagyis amit Sztoicskov klubszinten javasol („Aki tizenhat-tizenhét évesen nem mutatkozhat be az első osztályban, sosem fog eljutni egy topligába. Úgyhogy a klubedzők igenis legyenek bevállalósak a fiatalokkal!”), az a felnőttválogatottaknál kevésbé megvalósítható. Rossi szerint 17-18 évesen még nem érzi egy focista a dolgok igazi súlyát, szinte még gyerek. Burkoltan üzent is a fradistáknak, hogy legyenek türelemmel – bár nem mondott nevet, nem nehéz kitalálni, hogy ifjabb Lisztes Krisztián mostani nem beválogatása lehetett a mondat mögött. De gyorsan szóba hozta Kerkez Milost és az ő nagyszerű teljesítményét Németország ellen, azzal, hogy reméli, a bal oldali futónak lesz még követője!

» Kötélhúzás a nagy klubokkal

Ez után szóba került Rossi szélmalomharca a nagy klubokkal. Egyfelől neki az a jó, ha a játékosai rendszeresen játszanak, viszont ez sokszor megnehezíti a dolgát. Van 1 évben 10 válogatott meccs, a klubok 3 naponta játszatják a játékosaikat, aztán mégis amiatt a 10 meccs miatt remegnek. Viszont hozzátette: „Amióta kapitány vagyok, nem volt egyetlen olyan játékos sem, aki ne lett volna büszke a válogatott meghívóra!”

» Fizikum, mindenekfelett

Az olasz szakember a legfontosabbnak azt tartotta, hogy a játékosai tudjunk harcolni a pályán. A kulcs az volt, hogy olyan játékosokat keresett, akik fizikailag felveszik a versenyt a toppal. „Nézzük meg, mit fejlődött Szoboszlai másfél év alatt fizikailag – emelte ki. – Intenzitás terén, hozzáadott érték terén is egyre jobb, nap mint nap dolgozik, ez a helyes mentalitás.” És akkor még ugye nem is gondoltuk volna, hogy hamarosan a Liverpool szerződteti, 70 millió euróért Dominiket!

» Megszüntette a mosolyszünetet

„Mintha temetésen volnánk” – mondta a segítőinek, amikor először volt összetartás. Évekig nem volt mosoly a magyar válogatottnál. Aztán ezen sikerült változtatni. A szurkolók pedig értékelik az akarást. Rossi külön kiemelte, hogy amikor a 2021-es Európa-bajnokság első meccsén a Puskás Arénában 3-0-ra kikapott Portugáliától a válogatottja, két órával a lefújás után még tele voltak az utcák éljenző szurkolókkal. „Látták, hogy akarunk!” Úgyhogy nem véletlen, hogy azt látja a legfontosabb feladatának, hogy ne vesszen el az a fajta lelkesedés, ami körüllengi a csapatát.