Szepesi György azt tette a 6:3 elején, amit azóta tanítanak is a riporteriskolákban

Szepesi György azt tette a 6:3 elején, amit azóta tanítanak is a riporteriskolákban

A végeredményt mindenki kívülről fújja: az Aranycsapat 6:3-ra nyert, Anglia ellen. Nem túlzás, egy egész ország (és persze rengeteg határon túli magyar) várta Szepesi György rádióközvetítését 1953. november 25-én. Kevesen tudják, micsoda teherrel lelkesedte végig az első félidőt a legendás rádióriporter.

Két perccel a kezdő sípszó előtt még tudott beszélni Budapesttel, ám aztán elment a vonal. Normális esetben nekünk, mezei magyar kommentátoroknak is számolnak a fülünkre, hogy mikor vagyunk adásban, mikor kezdjük a közvetítést.

Szepesi ebben a kiszolgáltatott helyzetben azt csinálta, amit egyébként tanítanak is médiaiskolákban: beszélni kell, mert simán lehet, hogy idehaza mindenki hall téged, csak nem tudnak visszaszólni neked.

Úgyhogy azt mondta a mikrofonba, mindjárt kezdődik a meccs, akkor most elszámolok tízig, és utána adjatok ki engem, mert én elkezdem a közvetítést.

Történelmi tény, hogy már az első percben megvolt a vezető gólunk. És a szünetben végre megnyugtatták Szepesit: minden rendben volt, végig lehetett hallani.

Egyébként Szepesi egyik oldalán a belga, a másikon a német rádiókommentátor ült. Utóbbinak csak a második félidőt kellett közvetítenie, úgyhogy az első játékrészben végig hallgatta Szepesit, és teljesen el volt ájulva attól, hogy milyen gyorsan tud beszélni ez az ember.

Ez csak egy kis kedvcsináló volt közel negyedórás Szepesi György-YouTube-videómból, amelyben a magyar kommentátorszakma egyik legjelesebb alakja előtt tisztelegtem.

„Nem cserélnék Szuper Leventével”

„Nem cserélnék Szuper Leventével”

Ma már ő „a Lilu papája”, pedig saját jogon sem akárki! Szuper Levente a példaképének tekinti. Ami Szuperéknek a szapporói feljutás, az volt Kovalcsik Péternek és a többieknek az 1983-as C-csoportos vb-siker, azzal a Kína elleni 4-3-mal – ráadásul a Sportcsarnokban.

» Egy kis szubjektív visszaemlékezés

2014-ben, amikor ez a beszélgetés készült, még aránylag friss élmény volt a magyar férfi jégkorong-válogatott szapporói első feljutása az A-csoportba. Úgyhogy érdeklődve olvastam el a legkülönfélébb anyagokat a magyar jégkorongról, kezdve az Amler, Szűcs szerzőpáros Jégkorszakjával, a Tejfalussy, Kovács páros Magyar hokisztoriján át egészen Török László Egy álomból – csapat lett-jéig.

Egyre többször találkoztam Kovalcsik Péter nevével és azzal a C-csoportos vb-sikerrel. Mivel pedig nem nagyon jelent meg a médiában, tudtam, hogy az én emberem. Hiszen én valósággal vadásztam a NEM agyonhasznált sportoló-interjúalanyokra. Fót irányába mentünk ki, a REGIO JÁTÉKBOLT-hoz, amely akkor még az ő tulajdonában állt.

» Néhány életrajzi információ Kovalcsik Péterről

  • 178-szoros válogatott jégkorongkapus
  • Csak a Volánban védett, ő volt a klub első bajnokcsapatának a kapusa is
  • összességében 11 világbajnokságon lépett jégre
  • 2000-ben öregfiúk-világbajnok lett

» Tartalmi kivonat időkódokkal

  • 00:00 – Mennyit változott a jégkorong Kovalcsik Péterék korszaka óta?
  • 01:46 – C-csoportos feljutás 1983-ban
  • 04:37 – A helyszínen átélt szapporói csodáról
  • 05:56 – A világjáró felesége, Kovalcsikné Bátori Krisztina
  • 07:32 – Az országosan ismert lánya, Kovalcsik Ildikó, vagyis Lilu

» 3 erős rész az interjúból

  1. A ’83-as siker értékéről. „Tulajdonképpen az értékeli föl, hogy a lehetőségeink alapján nemhogy a B-, de a C-csoportban sem lett volna helyünk. Az osztrákokat tátott szájjal néztük – egyen-irhabundájuk, egyen-irhasapkájuk, többféle melegítőjük, bőröndjük volt. Akkoriban 3000 forint volt egy öltöny, mi összedobtuk, és csináltattunk magunknak egy öltönyt, hogy kinézzünk valahogy. Aztán ez a pénz visszajött, mert a feljutásért mind kaptunk 3000 forintot.”
  2. A ’83-as és a szapporói siker összehasonlításáról. „Én csak azt sajnáltam, hogy ezt Szuperék nem itt élhették meg. Mert ha ők is magyar földön harcolják ki a feljutást, akkor szerintem még mindig a stadionban vannak a fiúk, mert a szurkolók nem engedték volna ki őket. Teljesítményben sokkal nagyobb dolog, hogy Szapporóban feljutottak a mieink az A-csoportba. De akkora élmény volt a C-csoportos siker hazai pályán, hogy nem cserélném el Szapporóra játékosként.”
  3. Lányáról, Liluról. „Szülőként nem egy olyan nagy baj, hogy a gyereked hirtelen ismertebb lesz, mint te. Egyáltalán nem bántam, hogy már nem rá mondták, hogy a Kovalcsik lánya, hanem rám, hogy ő a Lilu papája. Amikor élő műsorai vannak, akkor ugyanúgy izgulok érte, mint ahogy minden szülő izgul. Ahogy Kovács Csaba izgul mindkét fiáért, akik jégkorongoznak.”