Bede Ferenc volt az a futballbíró, aki nem tudott a háttérben maradni. Négy évvel a visszavonulása után megpróbálkoztam azzal, hogy egy kicsit bemutatom Bede Ferencet, az embert. Egy szigorú, az elveihez mindig, minden körülmények között ragaszkodó ember képe bontakozott ki előttem. Akinek végül épp a karakánsága pecsételte meg a sorsát…

1. A játékvezetői lélektanról: „Az ars poeticám mindig ugyanaz volt. A pályán csak a kollégáimra számíthatok. Akármilyen intelligens játékosok vannak, nem segít neked senki. Mert mindenki arra törekszik, hogy győzzön. Ezért elkövet mindent. Azt lehet mondani, hogy mindenki inkább azon dolgozik, hogy rajtad minél nagyobb legyen a nyomás, a presszió és a mi javunkra tévedjen.”
2. Élete egyik legnehezebb mérkőzése.„A félbeszakadt mérkőzésem még évekig nyomasztott. Az volt bennem, hogy még egy meccs csak nem szakad félbe. Mert ha még egy félbeszakad, akkor tényleg rád teszik a bélyeget!Kétezer-kettő szeptemberében volt egy Fradi–MTK. December elsején pedig egy MTK–Fradi. És az volt a mérkőzés pikantériája, hogy ugyanaz volt a tulajdonosa a két klubnak, Várszegi úr. Akik emlékeznek arra, hogy hogy jött ez le a médiában, tudják, hogy érdekes voltak a viszonyok. Olyan szerencsés voltam, hogy mindkét meccset én vezettem. Na most, a szeptemberi szerintem életem egyik legnehezebb mérkőzése volt. Azt hiszem, Dragóner Attilát kellett rögtön az elején kiállítanom, Fradi-pálya, telt ház… Roppant nehéz mérkőzés volt. És ott azért néha fölsejlett bennem, hogy úristen, már volt egy félbeszakadt mérkőzésem – ha ez így folytatódik… Ugyanis ha te következetes vagy, ha te szigorú vagy, ha te kitartasz az elveid mellett, és nem ijedsz meg, akkor végig kell vinned a mérkőzést. És lehetnek olyan pontok tőled függetlenül is, hogy akár botrányba is fulladhat a meccs. Utólag már jó erről beszélni, de akkor kicsit az ember megizzad, még ha ez nem is látszik.”
3. Jól nősült. „Fontos a háttér, ezt minden sportoló elmondja. Sok játékvezető esik bele abba a hibába, hogy hétről hétre vidéken voltak, nem voltak otthon, és ezért végül elváltak. Én ebből a szempontból szerencsés vagyok. Én elég későn nősültem, már elmúltam harmincöt éves. Úgyhogy ez szerintem a részemről jó választás volt, a nejem pedig a focit rajtam keresztül ismerte meg. Én akkor már NB I-es bíró voltam, vagyis pontosan tudhatta, mire vállalkozik. A két lányom még szerencsésebb, mert mire ők felnőttek, én már befejeztem. Ők már nem nagyon tapasztalták meg, hogy apuval hogyan bánnak az újságok. Vagy hogy mutogatnának utánam az utcán, hogy »Bede, hétvégén te vezetted a meccsünket, borzasztó voltál.«”

» Hivatkozások az interjúhoz

• A legendás félbeszakadt mérkőzés (Újpest–Dunaferr, 2000)
• Amikor a Fradi-pályán telt ház előtt, örökrangadón ki kellett állítania Dragónert
• Arany Tamás

2013. augusztus 5-én a szerkesztői szobában brainstormingolt a Premier League-es keménymag, azaz Sallói István szakértő, Monoki Lehel műsorvezető, Haraszti Ádám vezető kommentátor, Lózs István és Bakonyvári Gergely szerkesztő, illetve jómagam. Sokadjára is bedobtam, hogy most már tényleg kellene egy külön bírószakértő a stúdiós Premier League-összefoglalóba, mert hétről hétre a játékvezetői ítéletektől hangos Anglia.

Végül is ezt sikerült átvinni, és a 2013 tavaszán egy El Clásico stúdiós felvezetésén már bemutatkozó Bede Ferencre esett a választásunk.

Ahogy érintőlegesen a videós interjúból is kiderülhetett, játékvezetőként nem volt egyértelmű a megítélése. Nem nagyon akadt olyan NB I-es szurkolótábor, amely a szívébe zárta volna (akinek erre van igénye, meghallgathatja a „Bede, te állat!” kezdetű rigmust), és mintha szinte vonzotta volna a balhékat.

Vagyis fel volt adva a lecke. Adott valaki, akiről nem a legszebb kép él a futballszeretők emlékezetében. Innen szép nyerni! Fordítsuk át!

2013. augusztus 19-én megvolt Bede „igazi” debütálása. Az akkor még a legtöbb NB I-es meccsel büszkélkedő (ex)játékvezető beült a greenboxba, és ha eljutott a Premier League-összefoglaló adásmenete valamelyik előre egyeztetett esetig, megjelent a képen, és a stúdióban ülőkkel összebeszélve elemezte az adott szituációt.

Emberileg a 0. perctől elvarázsolt minket. Ahhoz képest, hogy papíron egy „botrányhőssel” volt dolgunk, egy végtelenül udvarias és tisztelettudó ember jelent meg hétről hétre. Jókat mulattunk a nyakkendőin (mert ő aztán adott, és a mai napig ad is a megjelenésre: ha például egymás után két műsorban is szerepel, akkor két különböző zakóban, illetve nyakkendőben láthatja a nagyérdemű), és hát tényleg a nagybetűs úriembert testesítette meg. Nekem például a mai napig mindig boldog karácsonyt kíván SMS-ben.

Ha már SMS… Egyszer csak otthon vette észre, hogy rajta maradt a mikroport, vagyis a mikrofon, amit adás alatt használtunk. Erről a szerkesztő úgy szerzett tudomást, hogy váratlanul kapott egy szöveges üzenetet:
„T. István! Nálam maradt a mikrofonom. Üdv, Bede”

Szakmailag is villámgyorsan nagyon jó lett a különrovat megítélése. Visszahallottuk, hogy NB I-es meccsek lelátóin az általa mondottakat idézik mint „szentírást”, de említhetném korábbi Komlósi Oktatási Stúdió-s évfolyamtársamat, aki azt írta nekem, hogy rendre nézi a PL-összefoglalókat, mert Bede mindig tud olyan dolgot mondani, aminek ő aktív játékvezetőként/partjelzőként hasznát veszi! És a tévés szakmából is kaptunk jó visszajelzést.

Hirtelen a hazai hírportálok is rákaptak Bedére: ha a világ futballpályáin furcsa játékvezetői ítélet született, egyből az ő számát tárcsázták. Ő lett „A” bírószakértő. Az origo szerződtette is a brazíliai világbajnokságra, majd pedig egy teljes Bajnokok Ligája-szezonra.

Pedig borzasztó hálátlan volt a feladata. Ülni másfél órán (vagy amikor már a PL mellett a Serie A-összefoglalóban is feltűnt: kétszer másfél órán) keresztül egyedül egy szobában, szemben egy kamerával, az ember képébe vakító lámpákkal, és várni, hogy néha megszólítsák őt egy-két percre…

Nem véletlen, hogy amikor a vezérlőből néha fürkésztük az arcát, sokszor azt láttuk, hogy szinte alszik (aztán persze ahogy jött a felkonfja, egyből életre kelt).

Sztoikus nyugalmából nem nagyon lehetett kizökkenteni, csupán egy ellenpéldát láttam. 2015 augusztusában egy élő Premier League-összefoglaló ment, én éppen bent tébláboltam a vezérlőben, és azt látom, hogy Bede egyre gyanakvóbb fejjel néz felfelé…

Ma már nevetünk ezen, de akkor cseppet sem volt vicces a dolog. Az évtized egyik legnagyobb, váratlan özönvize csapott le a fővárosra! Mi ott a vezérlőben erről semmit sem tudtunk, semmit sem érzékeltünk, a vágószobák folyosója meg az arról nyíló greenbox (vagyis a „Bede-villa”) viszont már megadta magát… Hamarosan már a stúdióban is folyt a víz, úgyhogy viszonylag gyorsan véget vetettek az adásnak.

Ilyen, amikor egy híresen antialkoholista ember elázik!

2019 tavaszán a Comedy Centralon debütált Aranyosi Péter Borsodi homályos című stand up estje. Gondoltam, belenézek… Egyszer csak azt hallom a köztudottan futball- (és DVTK-)őrült Aranyositól:

„Volt egy játékvezető, úgy hívták: Bede. Nem tudom, aki régen nézett focit… megvan? Ez egy harmincegy kilós ember, tömött bajusszal. És ha levágja a bajszát, harminc kiló! Most a sporttévén, valamelyik sporttévén szakértő kommentátor – azt istenien csinálja; a pályán nem látott, az volt a probléma!”

Egyből kapcsoltam. Írtam a Comedy Centralnak, hogy felhasználnánk ezt a részletet az Aranyosi-estből; örömmel hozzájárultak. Szóltam a Premier League-felelősünknek, aki felkészítette Bede Ferit, és máris megvolt a geg: megmutatjuk neki adásban, hogyan figurázták ki egy stand upban, aztán reagáljon rá!

A végeredmény pont olyan kedves és őszinte lett, mint amilyenre számítottunk.

De nem értem be ennyivel!

Tudtam, hogy Lovász László kezeli a Dumaszínház honlapját, úgyhogy írtam neki is egy e-mailt, és a figyelmébe ajánlottam a videót, hiszen magunk közt szólva tényleg nem mindennapi, hogy egy stand upban kifigurázott ember reagál a róla szóló paródiára!

Az eredmény: cikk a dumaszinhaz.hu-n, aztán pedig egy poszt Aranyosi Péter 185 ezres Facebook-oldalán.

Így értünk el tizenvalahányezer kattintást és nagyjából 600 lájkot egyetlen gegötletemmel, mindenféle Facebook-hirdetés nélkül.

És akkor zárszóként jöjjön két, az Aranyosi-poszthoz érkező komment.

„Szerintem jó bíró volt. Mindenkinek van hibája, sokszor a partjelzői vitték be az erdőbe.”

„Ma nagyjából térdre esnénk örömünkben, ha Bede Ferencek vezetnék a meccseket.”

Egész szépen sikerült a küldetés: átformálni Bede Ferenc bírókori megítélését!

Interjúm Verrasztó Gabriellával egy majdnem végzetes vírusról, nagy változáson keresztülmenő NDK-s vetélytársról és arról, hogy mennyire nem kezelte a helyén, amikor egymás után többször is az év női úszójának választották meg Magyarországon.

» Egy kis szubjektív visszaemlékezés

Amikor olvasgattam Aczél Endre sportos Acélsodronyát, annyiszor kerültek elő a doppingoló keletnémetek, hogy a fejembe vettem, hogy megszólaltatok valakit, akinek ez egy komoly hátráltató tényező volt. Így találtam meg Verrasztó Gabriella történetét, aki nem ért el számottevő nemzetközi eredményeket, és sosem fogjuk megtudni, hogy mi lett volna, ha…

» Néhány életrajzi információ Verrasztó Gabrielláról

• 13-szoros magyar bajnok
• 1975-től 1978-ig megszakítás nélkül az év magyar úszónője
• a montreali olimpián 100 és 200 m-en indult el hátúszásban
• Verrasztó Zoltán testvére, Evelyn és Dávid nagynénje

» Tartalmi kivonat időkódokkal

• 00:00 – Milyen gyakran ül össze a család?
• 00:58 – Miért kezdett el úszni?
• 02:29 – Az év női úszója-díj
• 03:23 – Doppingoló keletnémetek
• 05:55 – A majdnem végzetes vírusos megbetegedés
• 07:12 – Derékfájás, megdöbbentő MRI-eredmények
• 07:50 – A sportolói pályafutás gyorsmérlege
• 09:20 – Helye a Verrasztó-úszódinasztiában

» 3 erős rész az epizódból

1. Arról, hogy hogyan lett úszó. „Nekem ez sokáig buli volt. Azért jártam úszni, mert nagyon jó volt a társaság. 17-18 éves korunkig minden szerdán-szombaton játszottunk. Egyébként nagyjából 12 éves koromig nem is úsztam jól. Aztán egyszer csak nagyon jól kezdtem el úszni. Az például egy nagyon rossz pillanat volt. Delfinbajnokságon az összes versenyszámot megnyertem. Utána engem nagyon utáltak az anyukák. Nem is tudtam mellen úszni, és mégis megvertem a mellúszó gyerekeiket.”
2. A doppingoló keletnémet lányról. „Tavasszal végigmentem az egyik lánnyal a sorozaton, lehetett vagy 45 kiló. Augusztusban volt a vébé. Nagyon sokat dolgoztam, szerettem volna dobogóra állni. Bementem az öltözőbe, és rám köszönt egy 70-80 kilós lány. És UGYANAZ A LÁNY VOLT!”
3. Fájó tapasztalatokról. „Amikor elkezdett fájni a derekam, és voltam MRI-vizsgálaton, azt hitték, 90 éves bányász vagyok. Olyan a gerincem. Sokszor az ember már nem tudja, hogy a doppingolás az ártalmas, vagy önmagában a sport. Iszonyatos terhelésnek vagy kitéve. Ha nincs e mögött megfelelő orvosi háttér, akkor ugyanúgy tönkre mész, mintha doppingolnál.”

» Hivatkozások az interjúhoz

• Tamás bácsi, azaz Széchy Tamás
• Gyarmati Andrea
• Kaczander Ágnes
• Az Index cikke megnyomorított NDK-s sportolókról
• Andris, azaz Hargitay András
• Verrasztó Zoltán
• Verrasztó Evelyn
• Verrasztó Dávid

Ma már ő „a Lilu papája”, pedig saját jogon sem akárki! Szuper Levente a példaképének tekinti. Ami Szuperéknek a szapporói feljutás, az volt Kovalcsik Péternek és a többieknek az 1983-as C-csoportos vb-siker, azzal a Kína elleni 4-3-mal – ráadásul a Sportcsarnokban.

» Egy kis szubjektív visszaemlékezés

2014-ben, amikor ez a beszélgetés készült, még aránylag friss élmény volt a magyar férfi jégkorong-válogatott szapporói első feljutása az A-csoportba. Úgyhogy érdeklődve olvastam el a legkülönfélébb anyagokat a magyar jégkorongról, kezdve az Amler, Szűcs szerzőpáros Jégkorszakjával, a Tejfalussy, Kovács páros Magyar hokisztoriján át egészen Török László Egy álomból – csapat lett-jéig.

Egyre többször találkoztam Kovalcsik Péter nevével és azzal a C-csoportos vb-sikerrel. Mivel pedig nem nagyon jelent meg a médiában, tudtam, hogy az én emberem. Hiszen én valósággal vadásztam a NEM agyonhasznált sportoló-interjúalanyokra. Fót irányába mentünk ki, a REGIO JÁTÉKBOLT-hoz, amely akkor még az ő tulajdonában állt.

» Néhány életrajzi információ Kovalcsik Péterről

• 178-szoros válogatott jégkorongkapus
• Csak a Volánban védett, ő volt a klub első bajnokcsapatának a kapusa is
• összességében 11 világbajnokságon lépett jégre
• 2000-ben öregfiúk-világbajnok lett

» Tartalmi kivonat időkódokkal

• 00:00 – Mennyit változott a jégkorong Kovalcsik Péterék korszaka óta?
• 01:46 – C-csoportos feljutás 1983-ban
• 04:37 – A helyszínen átélt szapporói csodáról
• 05:56 – A világjáró felesége, Kovalcsikné Bátori Krisztina
• 07:32 – Az országosan ismert lánya, Kovalcsik Ildikó, vagyis Lilu

» 3 erős rész az interjúból

1. A ’83-as siker értékéről. „Tulajdonképpen az értékeli föl, hogy a lehetőségeink alapján nemhogy a B-, de a C-csoportban sem lett volna helyünk. Az osztrákokat tátott szájjal néztük – egyen-irhabundájuk, egyen-irhasapkájuk, többféle melegítőjük, bőröndjük volt. Akkoriban 3000 forint volt egy öltöny, mi összedobtuk, és csináltattunk magunknak egy öltönyt, hogy kinézzünk valahogy. Aztán ez a pénz visszajött, mert a feljutásért mind kaptunk 3000 forintot.”
2. A ’83-as és a szapporói siker összehasonlításáról. „Én csak azt sajnáltam, hogy ezt Szuperék nem itt élhették meg. Mert ha ők is magyar földön harcolják ki a feljutást, akkor szerintem még mindig a stadionban vannak a fiúk, mert a szurkolók nem engedték volna ki őket. Teljesítményben sokkal nagyobb dolog, hogy Szapporóban feljutottak a mieink az A-csoportba. De akkora élmény volt a C-csoportos siker hazai pályán, hogy nem cserélném el Szapporóra játékosként.”
3. Lányáról, Liluról. „Szülőként nem egy olyan nagy baj, hogy a gyereked hirtelen ismertebb lesz, mint te. Egyáltalán nem bántam, hogy már nem rá mondták, hogy a Kovalcsik lánya, hanem rám, hogy ő a Lilu papája. Amikor élő műsorai vannak, akkor ugyanúgy izgulok érte, mint ahogy minden szülő izgul. Ahogy Kovács Csaba izgul mindkét fiáért, akik jégkorongoznak.”

» Hivatkozások az interjúhoz

• • Vedres Mátyás
  • A Kína elleni 4-3-as, feljutást érő győzelem a budapesti C-csoportos vb-n
  • A szapporói csoda: feljutás Ukrajna ellen