Ez hangzott el a 2005-ös Liverpool–Milan BL-döntő szünetében, a Pool öltözőjében

Ez hangzott el a 2005-ös Liverpool–Milan BL-döntő szünetében, a Pool öltözőjében

Mi a titka Rafa Beníteznek, aki Bajnokok Ligáját nyert a Liverpoollal és UEFA-kupát a Valenciával?

Az adást meghallgathatod a fenti lejátszóra kattintva is.

De még jobb, ha a kedvenc podcastplatformodon hallgatsz bele – és egyúttal fel is iratkozol az Edzőkirályok Podcastra!

Ha nem találod a listában a kedvenc appodat, akkor ezt az RSS-feedet másold ki, és használd odaát: Edzőkirályok RSS

» Miért edzőkirály Rafa Benítez?

„Szerencsés, túl óvatos, túl védekező, a taktikákat túlbonyolítja, a fiatalokat nem hajlandó beépíteni, és még arra is képtelen, hogy gratuláljon egy focistának, aki apa lesz. Nagyjából ez a vélekedés Rafa Benítezről a hatodik liverpooli éve után Nagy-Britanniában” – írta a Champions Magazin 2009-ben.

Ezzel áll szemben, hogy úgy nyert BL-t, hogy a Juventus elleni negyeddöntő előtt 9 sérültje volt. A 2008–2009-es Liverpoolja pedig a valaha volt egyik legjobb csapat, amely nem lett PL-bajnok. Az előző idényben a 80 pont elég volt az elsőséghez, ekkor a 86 is kevésnek bizonyult. 2009 márciusában pedig valószínűleg a Liverpool történetének legjobb két hetét produkálta Benítez. 4-0 a Real Madrid ellen a Bajnokok Ligájában, 5-0 az Aston Villa ellen a bajnokságban, és a kettő között idegenben, szinte űrfutballal 4-1 a Manchester United ellen. Amely később ennek ellenére bajnok lett.

Benítez másik nagy alakítása a Valenciánál volt, ahol két bajnoki címet és egy UEFA-kupa-győzelmet ért el három esztendő alatt. Ezenkívül irányította a Chelsea-t, az Intert, a Real Madridot, a Napolit, a Newcastle-t és az Evertont – váltakozó sikerrel.

» Tartalmi kivonat időkódokkal

  • 00:00 – Bevezető
  • 02:20 – Egy sikercsapat felépítése (Valencia)
  • 08:05 – A legfontosabb meccs (Liverpool–Milan, 2005-ös Bajnokok Ligája-döntő)
  • 16:30 – A legfontosabb játékos (Steven Gerrard)
  • 19:33 – Egy nem mindennapi sztori (a karaktergyilkos tinédzser twitterező)
  • 21:13 – A legnagyobb bukás (Internazionale)
  • 26:10 – Jellemrajz
  • 29:54 – Kedvenc idézetem Tőle

„Nem cserélnék Szuper Leventével”

„Nem cserélnék Szuper Leventével”

Ma már ő „a Lilu papája”, pedig saját jogon sem akárki! Szuper Levente a példaképének tekinti. Ami Szuperéknek a szapporói feljutás, az volt Kovalcsik Péternek és a többieknek az 1983-as C-csoportos vb-siker, azzal a Kína elleni 4-3-mal – ráadásul a Sportcsarnokban.

» Egy kis szubjektív visszaemlékezés

2014-ben, amikor ez a beszélgetés készült, még aránylag friss élmény volt a magyar férfi jégkorong-válogatott szapporói első feljutása az A-csoportba. Úgyhogy érdeklődve olvastam el a legkülönfélébb anyagokat a magyar jégkorongról, kezdve az Amler, Szűcs szerzőpáros Jégkorszakjával, a Tejfalussy, Kovács páros Magyar hokisztoriján át egészen Török László Egy álomból – csapat lett-jéig.

Egyre többször találkoztam Kovalcsik Péter nevével és azzal a C-csoportos vb-sikerrel. Mivel pedig nem nagyon jelent meg a médiában, tudtam, hogy az én emberem. Hiszen én valósággal vadásztam a NEM agyonhasznált sportoló-interjúalanyokra. Fót irányába mentünk ki, a REGIO JÁTÉKBOLT-hoz, amely akkor még az ő tulajdonában állt.

» Néhány életrajzi információ Kovalcsik Péterről

  • 178-szoros válogatott jégkorongkapus
  • Csak a Volánban védett, ő volt a klub első bajnokcsapatának a kapusa is
  • összességében 11 világbajnokságon lépett jégre
  • 2000-ben öregfiúk-világbajnok lett

» Tartalmi kivonat időkódokkal

  • 00:00 – Mennyit változott a jégkorong Kovalcsik Péterék korszaka óta?
  • 01:46 – C-csoportos feljutás 1983-ban
  • 04:37 – A helyszínen átélt szapporói csodáról
  • 05:56 – A világjáró felesége, Kovalcsikné Bátori Krisztina
  • 07:32 – Az országosan ismert lánya, Kovalcsik Ildikó, vagyis Lilu

» 3 erős rész az interjúból

  1. A ’83-as siker értékéről. „Tulajdonképpen az értékeli föl, hogy a lehetőségeink alapján nemhogy a B-, de a C-csoportban sem lett volna helyünk. Az osztrákokat tátott szájjal néztük – egyen-irhabundájuk, egyen-irhasapkájuk, többféle melegítőjük, bőröndjük volt. Akkoriban 3000 forint volt egy öltöny, mi összedobtuk, és csináltattunk magunknak egy öltönyt, hogy kinézzünk valahogy. Aztán ez a pénz visszajött, mert a feljutásért mind kaptunk 3000 forintot.”
  2. A ’83-as és a szapporói siker összehasonlításáról. „Én csak azt sajnáltam, hogy ezt Szuperék nem itt élhették meg. Mert ha ők is magyar földön harcolják ki a feljutást, akkor szerintem még mindig a stadionban vannak a fiúk, mert a szurkolók nem engedték volna ki őket. Teljesítményben sokkal nagyobb dolog, hogy Szapporóban feljutottak a mieink az A-csoportba. De akkora élmény volt a C-csoportos siker hazai pályán, hogy nem cserélném el Szapporóra játékosként.”
  3. Lányáról, Liluról. „Szülőként nem egy olyan nagy baj, hogy a gyereked hirtelen ismertebb lesz, mint te. Egyáltalán nem bántam, hogy már nem rá mondták, hogy a Kovalcsik lánya, hanem rám, hogy ő a Lilu papája. Amikor élő műsorai vannak, akkor ugyanúgy izgulok érte, mint ahogy minden szülő izgul. Ahogy Kovács Csaba izgul mindkét fiáért, akik jégkorongoznak.”