„Olimpiai arany – és vége…? Talán ezt is aláírnám!”

„Olimpiai arany – és vége…? Talán ezt is aláírnám!”

Baj-e, ha egy magyar sportoló ki meri jelenteni, hogy ő bizony olimpiai bajnok lesz? Interjú egy egyelőre „csak” ifjúsági magyar bajnokkal, Kiss Levente dzsúdóssal.

Az adást meghallgathatod a fenti lejátszóra kattintva is.

De még jobb, ha a kedvenc podcastplatformodon hallgatsz bele – és egyúttal fel is iratkozol a TikTokkerek Podcastra!

Ha nem találod a listában a kedvenc appodat, akkor ezt az RSS-feedet másold ki, és használd odaát: TikTokkerek RSS

» Előszó gyanánt

Vajon mit szól egy átlag magyar sportbarát, ha azt hallja, hogy egy fiatal sportoló kimondja: ő bizony olimpiai bajnok akar lenni? Elvileg örülnie kéne, hiszen mindenki imádja azokat, akiknek valóban összejött az ötkarikás aranyérem.

Igen ám, viszont a nagy kijelentésekkel mintha mi, magyarok nem nagyon tudnánk mit kezdeni! Egy magyar közszereplő jobban teszi, ha (ál)szerénykedik. Aki például nyilvánosan kimondja, hogy az egyik legjobb magyar zenésznek/műsorvezetőnek/bárminek tartja magát, rögvest megkapja: beképzelt.

Úgyhogy ez az interjú egyfajta kísérlet is. Tudunk-e drukkolni egy srácnak, hogy 2028-ban tényleg érjen a világ tetejére, vagy inkább lehurrogjuk, hogy „sokkal szerényebben”?

Kiss Levente a dzsúdót kitaláló Kanó Dzsigoró mondásából („Nem az a baj, ha nem éred el a célodat, hanem ha nincs célod”) inspirálódva a következő célt fogalmazta meg: „Az A-terv az olimpiai bajnoki cím, a B-terv a második hely.”

Ezzel szinkronban Levente háttérképe történetesen a 2028-as Los Angeles-i olimpia.

Erre nyilván sokan legyintenek, és felnevetnek.

De azért Csurka Gergely A nemzet aranyai című könyvéből kiderült, hogy a vízilabdázó Gergely István kísértetiesen hasonló megoldással vonzotta be, hogy ott legyen a 2008-as pekingi olimpián. Holott ez teljesen sansztalannak tűnt, elvégre Kemény Dénes világosan megmondta: akit nem visz ki az ötkarikás játékok főpróbájának tekinthető Európa-bajnokságra, az aligha utazik Pekingbe. Az Eb-kereten csak nagyon indokolt esetben fog változtatni!

Márpedig Gergely István nem került be az Eb-keretbe, válogatott meccsek helyett néhány sorstársával együtt egyéni edzéseken vett részt a Honvédnál. Eközben a telefonján a következő felirat szerepelt: „Peking, 2008. 08. 08.” (Ez volt a nyitóünnepség dátuma.)

„Ha fájt valami az edzésen, ha beteg voltam, ha nem volt kedvem, elég volt magamnak egy szót mondani: olimpia – árulta el a könyvben a kiváló kapus. − És inkább öt méterrel többet úsztam víz alatt, szinte fulladásig, és már mindenem fájt, de nem tettem le a medicinlabdát.”

Ebben pedig nagy a hasonlóság! Levente sem csak vizualizálja a nagy álmot, hanem kőkeményen tesz is érte. Megesett, hogy az edzőinek kellett elbeszélgetniük vele, mert a laborvizsgálatok jelentős túledzettséget állapítottak meg nála.

Gergely István megcsinálta a lehetetlent. Bekerült az olimpiai csapatba, aztán az elődöntő hőse lett, és végül aranyérmet akasztottak a nyakába.

Hogy Levente követi-e a példáját, évek múlva derül ki, én mindenesetre szurkolok Neki! Na, és Te?

» 3 erős rész az epizódból

  1. A vállműtétjéről. „Olyan állapotba került a vállam, hogy edzésnél kiugrált a helyéről, a mindennapi életben meg teljesen jól működött. Ha én akkor és ott abbahagyom a dzsúdót, teljes értékű életet élhettem volna, vállműtét nélkül! Akár súlyzózhattam is volna egy konditeremben! A dzsúdó folytatásához viszont kellett a műtét, meg minden, ami ezzel jár. Amikor toltak be a műtőbe, azt mondtam magamban, hogy »Ezt most azért, hogy egyszer olimpiai bajnok legyek!«”
  2. A civil szakma kontra sportolói pályafutásról. „Sokan mondják, hogy valaki azért akar olimpiai bajnok lenni, mert akkor majd életjáradékot kap. De értse meg mindenki, hogyha ugyanezt az energiát beletenném a tanulásba, és mondjuk jogásznak készülnék, az lenne a százszázalékos biztos pénz. Ennyi munkával valószínűleg a jogászi pályára kerülhetnék, és jól megélnék. Viszont ha valaki ezt az energiát az élsportba teszi bele, akkor nincs rá garancia, hogy kifizetődik a sok munka!”
  3. A magyar szurkolók aranycentrikusságáról. „Erre nagyon ki vagyok bukva. Néztem, hogy Hosszú Katinka ötödik lett az olimpián, a világ ötödik legjobb úszója volt azon a napon, és ezért szidják? Ezért kell külön úton visszajönnie a reptéren? Néha azt veszem észre, hogy a magyar embereknek egy ember az elfogadható: az aranyérem.”

» A TikTok-élőben elhangzott, a vágott verzióból kimaradt

+ Azt is olvastam valahol, hogy a távlati céljaid között szerepel a szakkommentálás.
− Igen, ha lenne lehetőségem mondjuk egy dzsúdó-vb-t kommentálni, azt örömmel vállalnám. Nyilván akkor el kellene mennem beszédtechnika-tanárhoz, hogy fejlesszem magam. De hallhatod, ahhoz képest, hogy tizennyolc éves vagyok, egész jól tudok beszélni, nem akadok meg minden második mondatnál. De szívesen szerepelnék a sportpályafutásom után a tévében is, persze nem olyan műsorokban, amikben lejáratom magam…
+ Adná magát a TV2 sportvetélkedője, az Exatlon…
− Igen, abban szívesen szerepelnék, de tényleg csak a pályafutásom után.
+ Amikor még Vitray Tamásnak „szállítottam” az interjúalanyokat, és vadásztam a jól beszélő fiatal sportolókra, ráakadtam valakire, aki később pont az Exatlon jóvoltából vált országosan ismertté: Esztergályos Patrik.
− Igen, ő fiatalon abbahagyta a sportot, és inkább elment celebirányba. Ez nálam abszolút nem jöhetne szóba, még ha anyagilag meg is érné. Nekem az olimpia a cél!

» Mit tapasztalt a TikTokon?

„Ez számomra csak szórakozás. A karantén alatt nagyon unatkoztam, és elkezdtem videókat kirakni. Amúgy azt a profilomat le is tiltották. Nem zavart különösebben, mert én nem egy influencer vagyok. Hallottam persze olyan celebről, akiknek reklámszerződése volt, és több százezer forinttól esett el, mert a TikTok ugyanúgy letiltotta a profilját.”

„Nálam az volt a magyarázat, hogy megsértettem a közösségi irányelveket. Dzsúdós edzővideómat is tiltották le erőszakra hivatkozva. Most már szerencsére nem ilyen a TikTok, és sokkal ritkábban tilt le videókat.”

„Amikor edzős videókat teszek ki, az nem is az edzésből van összevágva, hanem ott maradok edzés után, és öt perc alatt csinálok három bicepszfeladatot, két húzódzkodást, három ledobást, és ezt összevágom egy videóba. Nem mondhatom az edzőmnek, hogy bocsi, videózd már le az edzésünket. Arra meg nincs ötvenezer forintom, hogy külön videóst hívjak.”

„Az a baj a TikTokkal, hogy álprofilokkal be lehet kommentelni minden rosszat. Mert élőben még senki sem mondott semmi negatívat. Tegnap is elmentem egy szórakozóhelyre, és odajöttek hozzám srácok, hogy »Hú, látjuk TikTokon, hogy dzsúdózol, csináljunk képet!«”

» Tartalmi kivonat időkódokkal

  • 00:00 – Bevezetés
  • 01:14 – Insta-fotók, fogyasztás, dzsúdós testvér
  • 02:12 – 2024 esélytelen, 2028-ban olimpiát akar nyerni
  • 03:33 – Modellkedés
  • 05:25 – Élsport és tanulás
  • 06:14 – TikTok-tapasztalatok
  • 09:10 – Mit szeret a sportban?
  • 10:11 – Kommentelők
  • 12:56 – A nagy álom: aranyérem Los Angelesben
  • 18:45 – Az élsport árnyoldala

„Amikor a férjem befejezte a jégkorongot, megbeszéltük, hogy most én jövök…”

„Amikor a férjem befejezte a jégkorongot, megbeszéltük, hogy most én jövök…”

Kovalcsikné Bátori Krisztina sokáig biztos hátországa volt sikeres sportoló férjének. Majd eljött az ideje az ő önmegvalósításának. Hegymászóként járta a világot, aztán egy agyvérzés után „jobb híján” első magyar nőként eljutott az Északi- és a Déli-sarkra is.

» Egy kis szubjektív visszaemlékezés

„Egyszer csak hazaállított egyik napról a másikra egy tűzpiros Yamaha-versenymotorral. (…) Akkor egy jó darabig motorozott, utána elkezdett lovagolni. Addig lovagolt, amíg kilenc csavarral össze nem csavarták a kezét. Ekkor elkezdett búvárkodni, utána megtanult repülőt vezetni, majd kitalálta, hogy elkezd hegyet mászni. Ez lett neki igazából a legkitartóbb… hát, hobbinál talán valamivel több tartalom az életében.”

Ezt mondta nekem Kovalcsik Péter a feleségéről, Kovalcsikné Bátori Krisztináról.

A Megint mesélek… című DIGI Sport-os portréműsor gyártása úgy nézett ki, hogy az ember leforgatta, és megvágta a maga anyagát, a műsor házigazdája, Vitray Tamás pedig átvette azt. Ekkor is így történt, és amikor az átvételnél elhangzott ez a rész, szinte egyszerre szólaltunk meg a Tanár úrral. Nem lehet, hogy a teljes képhez a feleséggel is forgatni kellene egy portrét?

Szerencsére még volt annyi idő az adásig, hogy meg lehessen csinálni egy második anyagot, és hála Istennek Péter is rá tudta beszélni a feleségét az interjúra, mert egyébként Kovalcsikné Bátori Krisztina nem az a nyilatkozós fajta!

Úgyhogy az adásban lement Kovalcsik Péter portréja, majd Vitray megjelent a képernyőn a tonettszéken ülve, és azt mondta: „Ugye, Önök is kíváncsiak lettek a feleségre? Hát, lássuk!” És láttuk!

Én meg közben azon gondolkoztam, hogyha egyszer Lilu alias Kovalcsik Ildikó is interjúalanyom lesz, biztos megkérdezem tőle, hogy mire büszkébb: a műsoraira vagy arra, hogy két ilyen csodálatos szülője van?

» Néhány életrajzi információ Kovalcsikné Bátori Krisztináról

  • Testnevelő tanárként kezdte pályáját
  • Férje Kovalcsik Péter, sokszoros válogatott jégkorongkapus
  • Nagyobbik lánya Lilu, az ismert televíziós
  • 2004 áprilisában az Északi-sarkon járt, ahol kitűzték a magyar zászlót Ács Zoltánnal
  • 2005-ben első magyar nőként jutott el a Déli-sarkra

» Tartalmi kivonat időkódokkal

  • 00:00 – Mit szólnak a szerettei a nagy expedíciókhoz?
  • 00:57 – Az önmegvalósítás
  • 01:52 – A tériszony
  • 03:10 – Az agyvérzés
  • 04:57 – Az Antarktisz
  • 07:54 − A Mount Everest

» 3 erős rész az interjúból

  1. Hegymászás, tériszonnyal. „Két méter magasból is hatalmas félelmem volt, a Hármashatár-hegyre nagy alumínium létrával mentünk. Úgyhogy ezen nagyon sokat dolgoztam, jártam artistaképzőbe, hogy át tudja menni fent a gerendákon.”
  2. Agyvérzése után 8 hónapja volt arra, hogy újra megtanuljon írni, olvasni, beszélni – tudván, amit nem tanul meg újra ez idő alatt, azt a képességét örökre elveszíti… „Az nagyon komoly versenyfutás volt az idővel! El sem tudtam volna képzelni, hogy az ember járókerettel üldögéljen otthon. Nagy családi összefogás volt meg komoly akarat a részemről. Akkor jött az Északi-sark ötlete, mert mondta az orvos, hogy ők többet nem írják alá azt a papírt, ami a hegymászáshoz kötelező.”
  3. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. „Az Antarktisz volt az a téma, amiről többször is tartottunk előadást Zolival. Meghívtak minket a Vakok Intézetébe is. Hogy meséled el egy nem látó embernek, hogy mit látsz, amikor az Antarktisz egy jégsivatag, ahol semmit sem lehet látni. Hogy milyen hatással van az emberre, ha csak beteszi oda a lábát. Én napokon keresztül minden este sírtam. Mínusz negyven fok volt, mégis kint álltam, és néztem.”

» Hivatkozások az interjúhoz

„Az fájt legjobban, hogy nem tudtuk megadni a szurkolóknak, amiért jöttek: a vb-címet”

„Az fájt legjobban, hogy nem tudtuk megadni a szurkolóknak, amiért jöttek: a vb-címet”

A magyar női kézilabda-válogatott 2003. december 14-én úgy vesztette el a vb-döntőt, hogy 7 perccel a vége előtt még 7 góllal vezetett. Aztán jött a hihetetlen végjáték, Görbicz meg nem adott góljával, majd eladott labdájával és végül a francia himnusszal… Marczinka Zoltán akkor Mocsai Lajos segítőjeként élte meg mindezt. Erről és az egész edzői pályafutásáról beszélgettem Vele Vitray Tamás Megint mesélek című műsorában.

» Egy kis szubjektív visszaemlékezés

2003 legvégén a magyar női kézilabda-válogatott fantasztikus menetelést mutatott be a horvátországi világbajnokságon, pedig „csak” annyi volt a cél, hogy legyen meg az olimpiai kvalifikáció. Meglett, de ennél sokkal több lett meg – majdnem…

2003. december 14-én (úristen, ennek 20 éve immár…) úgy tűnt, hogy a zágrábi csarnokban 9000 magyar szurkoló előtt (és nagyjából ugyanennyivel azon kívül!) ebből világbajnoki cím lesz.

A rendes játékidő vége előtt 7 perccel (az 53. percben) 7 góllal (25-18-ra) vezettek a mieink.

Aztán elkezdett olvadni az előny, és mire felocsúdtunk, már a nyakunkon voltak a franciák.

Görbicz Anita − aki azon a tornán vált világsztárrá; a mai napig fejből írom le az egyik akkor megszülető újságírói mondatot: „Görbicz a női kézilabdázás Zinedine Zidane-ja, az Audrey Hepburn-tekintetű zseni, aki húszévesen mindent tud erről a játékról, és legkésőbb három év múlva egyszerűen kinövi a sportágat”) lőtt egy gólt, ami teljesen szabályosnak tűnt, a bírók mégis érvénytelenítették, lépéshibára hivatkozva.

De így is, már csak 10 másodperc volt hátra, még mindig egy gól volt a mieink előnye, és Görbicz Anita birtokolta a labdát.

Ám ekkor elvesztette, és bár majdnem sikerült visszaszerezni, a vége az lett, hogy Görbicz csak szabálytalanság árán tudta megállítani a kapura törő franciát. Piros lap, és időntúli hétméteres.

„A zágrábi vb után nagyon-nagyon bántott, hogy azt az időntúli hetest a rendes játékidő végén nem fogtam meg. Azzal világbajnokok lettünk volna. Hozzáteszem, életem egyik legjobb meccse volt, tehát nagyon jól tudom, hogy nem rajtam múlt. Mégis azt mondom, hogy na, azt az egyet kellett volna megfogni.”

Ezt nyilatkozta évekkel később Pálinger Katalin, a mieink kapusa Gundel Takács Gábor A sport művészete című könyvében, hozzátéve, hogy 39 fokos lázzal védett, tényleg csodaszámba-menően.

A hosszabbítás ezek után szinte semmi jóval nem kecsegtetett: egy ilyen talpra állással akkora lélektani fölénybe kerül egy csapat – itt Franciaország −, ami szinte biztos győzelem. Nyertek is a franciák 32-29-re, így az övék lett a világbajnok cím.

Görbicz Anita a vb-döntő elvesztése után

Bármennyire is fájó a mai napig a végjáték (bármennyire is belém égett ez a kép a síró Görbiczről), én abban a néhány hétben szerettem bele egy életre a kézilabda nevű sportágba. Az a menetelés, az a teljesítmény tényleg magával ragadó volt. SPORT, csupa nagybetűvel. Minden, ami szép a sportban, és semmi, ami csúnya.

És a sportújságírói pályafutásomra is óriási hatással volt. Pajewski László akkoriban kezilabda.com néven üzemeltetett egy portált, ahová kézilabdás cikkeket gyártott. Ismeretlenül írtam neki, hogy én egyelőre csak szeretnék újságíróvá válni, írhatok-e a honlapjára cikkeket? Írhattam, ő meg kitette. Ezek között volt olyan, amit később elküldtem az Aréna 2000 Kiadónak próbaírások gyanánt, hogy aztán néhány éven belül már a kiadó munkatársaként, a Magyar Sportévkönyvben jelenjenek meg cikkeim a sportágról. Sajnos többségében szomorúak, mint például a horvátországi vb-n is kolosszális teljesítményt nyújtó Kulcsár Anita nekrológja…

A DIGI Sportnál megadatott, hogy női és férfi kézilabda EHF-kupa-döntőt közvetítsek, vagy épp azt a meccset, amelyen biztossá vált, hogy a Kiel férficsapata az egyetemes német sport történetében első csapatként pontveszteség nélkül fejez be egy élvonalbeli bajnoki idényt.

Viszont adta magát, hogy meginterjúvoljak valakit, aki nagyon is hozzátette a magáét a számomra legmeghatározóbb sportesemény alakulásához.

Marczinka Zoltán volt a horvátországi vb-n Mocsai Lajos szövetségi kapitány segítője, és milyen az élet, azon a meccsen (Ukrajna ellen), ahol biztossá lehetett tenni az athéni olimpiai indulást, neki kellett helyettesítenie lázas beteg felettesét.

Papíron tehát Marczinka vitt ki bennünket a 2004-es ötkarikás játékokra.

Ezt a megfogalmazást persze kikérné magának, mert kevés ennyire szerény sportemberrel beszélgettem valaha. Miközben egy nemzetközi hírű szaktekintélyről van szó, aki, amikor az interjú után egy-két évvel írtam neki, hogy vennék egy példányt a Kézilabdázás című szakkönyvéből, nem engedte kifizetni: adott nekem egy tiszteletpéldányt, dedikálva.

Így köszönte meg utólag is ezt az interjút, amelynek a YouTube-linkje a poszt tetején található, itt most jöjjön némi kedvcsináló hozzá.

» Néhány életrajzi információ Marczinka Zoltánról

  • 1987−1988: tanár Kanadában
  • 1993-ban angol nyelven jelent meg a Playing Handball című átfogó tanulmánya a sportágról
  • A kilencvenes évek elején pályára is lépett az ausztrál válogatottban
  • 2000: a házigazda ausztrál férfikézilabda-válogatott kapitánya a sydney-i olimpián
  • 2001–03: Szentendre férficsapatának edzője
  • 2003–04: a női válogatott másodedzője Mocsai Lajos mellett
  • 2004: a magyarországi női Eb szervezőbizottságának tagja
  • 2015−17: a Magyar Kézilabda-szövetség szakmai igazgatója

» Tartalmi kivonat időkódokkal

  • 00:00 – Játékvezetői, klubvezetői pályafutás, Ausztráliába kerülés
  • 01:06 – Ausztráliában fellendíti a kézilabdaéletet, sydney-i olimpia
  • 04:14 – Mocsai Lajos segítőjeként
  • 05:51 – Az Ukrajna elleni „olimpiai kisdöntő”
  • 07:38 – A zágrábi vb-döntő

» 3 erős rész az interjúból

  1. Áldozatvállalás azért, hogy méltóképp képviseljék Ausztráliát a hazai olimpián. „Nekem is abba kellett hagynom a tanítást, és el kellett mennem az építőiparba dolgozni. Volt olyan játékosom, aki százhetven kilométert motorozott egy héten háromszor azért, hogy el tudjon jönni kézilabdaedzésre. Mi a játékosokkal több pénzt áldoztunk az olimpiai szereplésre, mint a szövetség.”
  2. Együttműködés Mocsai Lajossal. „Nagyon ritkán álltam fel a padról, ezzel is azt üzentem, hogy semmilyen szinten nem akarom zavarni a szövetségi kapitány munkáját. Amikor bementünk az öltözőbe szünet előtt, mindig kikérte a véleményemet, én mindig elmondtam, hogy mit mondanék a lányoknak. Volt, amikor ennek lett foganatja, de akkor is, annak a szövetségi kapitány szájából kell elhangoznia.”
  3. Zágrábi vb-döntő. „Hogy emberek Nyíregyházáról meg az országhatáron kívülről elutaztak, akár jegy nélkül, ez döbbenetes volt. Kicsit bennünket is megdöbbentett. A csapat eufóriában játszott az ötvenedik percig. Úgy elment az idő, hogy nem is tudnék momentumokra visszaemlékezni. Csak úgy ment a dolog. Minden ült, mindenki hozta a formáját. Nagyon szép emlék, de akkor is nagyon fájó. Nekem az fájt legjobban, hogy azt a több mint tízezer embert nem sikerült úgy kielégíteni, hogy megkapják azt, amiért odautaztak: a világbajnoki címet.”

» Hivatkozások az interjúhoz

A kommentátor és az elengedhetetlen felkészülés

A kommentátor és az elengedhetetlen felkészülés

Ha a kommentátor úgy ül be dolgozni, hogy nincs birtokában minden begyűjthető információ az adott sportesemény kapcsán, csúnyán pórul járhat a közvetítés során. A felkészülés része lehet az ismeretségi kör mozgósítása.

Azt hallottam, hogy a fiatalok már inkább megnéznek egy vlogepizódot, ahelyett, hogy elolvasnának egy hosszú írást ugyanarról. Úgyhogy itt a videós verzió: az ifjak kattintsanak/koppintsanak bátran (aztán majd várom vissza őket szeretettel!!!), a többieknek pedig kifejtem írásban, amit elmondtam a YouTube-videóban!

„Fail to prepare, prepare to fail!”, Vagyis „Ha nem készülsz fel, készülj fel a bukásra!” Remek mondás – eredetiben mondjuk jobban hangzik… −, amit az egyik angol nyelvű kommentátortankönyvben olvastam.

Tényleg életveszély NEM felkészülni!

Szinte karma, hogyha valaki nem készül fel, akkor fog történni valami. Mondjuk nem látod a pályát a nagy ködtől. A gyászszünet szokott problémás lenni; sajnos annak nem is mindig tud az ember utánajárni, hogy ki miatt indul egyperces csenddel a közvetítés. Nagyon sok minden mást viszont ki lehet deríteni aprólékos felkészülés esetén.

» Ezért kell kinyitni a 20. hírportál 15. eldugott cikkét is

2018 májusában a Bruges–Anderlecht belga csúcsrangadóra gyűjtögettem az infókat. Nagyjából a 20. hírportálon, amit kinyitottam, és végignéztem A-tól Z-ig, na, azon írták meg a 15. (eldugott) hírben a tényállást.

Hogy tudniillik az azt megelőző vasárnap a Gent és a Standard Liege egymás elleni mérkőzésének első félidejében a videóbíró nem látott képet a monitorján, ezért akkor nem kapott meg egy büntetőt a Gent. Amely duplán rosszul járt, mert a második félidőben egy gólját nem adta meg a bíró, akkor ugyanis már működött a rendszer. Az illetékesek ez után úgy döntöttek, hogy innentől a videóbírós belga bajnokikon, ha nem működik a technológia, akkor megpróbálják megjavítani, és ilyen esetben a játékvezető (maximum 20 perccel) eltolhatja a mérkőzés kezdését. 

Eljön „a belga Fradi–Újpest” napja.

Beköszönök, a csapatok a játékoskijáróban. Bevágnak egy nézőt, aki egy „I love VAR (videóbíró angolul)” feliratú kartonlapot tart maga elé.

Bruges-Anderlecht

Szépen elmondom, hogy a múltkori rossz tapasztalat miatt, ha nem működik valami a videóbírós rendszerrel, akkor akár 20 perccel is eltolhatják a kezdést. Telik-múlik az idő, még mindig nem jöttek ki a főszereplők a pályára. Szépen lassan leesik, hogy basszus, hát bekövetkezett az, amit milyen jó, hogy olvastam!!!

Nem működik a rendszer, ezért csúszik a kezdés.

Elmondom ezt adásban is, közben az utasítórendszeren keresztül kiszólok a szerkesztőnek, elmegyünk reklámra. Kijövök a kommentátorfülke elé egy kicsit kiszellőztetni a fejem, s közben azon gondolkozom, micsoda blamától mentett meg az aprólékos felkészülés.

» Mennyire létszükséglet a nyelvtudás a kommentátor számára?

Ennek persze általában alapfeltétele a nyelvtudás, és ez a kívülállók számára is egyértelmű. Nem véletlen, hogy amikor a cikk írásakor 88 000 TikTok-követővel rendelkező Sportplatz interjút készített velem, ez is szóba került:

Viszont van egy nagy trükk. Ha az ember bármilyen − mondjuk belga meccsre történő felkészülés esetén francia − nyelvű cikket bemásol a Google Fordítóba, akkor azt angolra érdemes fordítani, és akkor egész érthető lesz a végeredmény. Ha magyarra fordítanád, abból egy jó nagy katyvasz születne…

» Azért vannak a jó barátok…

Luc (Belgium), Sztojan (Bulgária), Petr (Csehország), Dimitrisz (Görögország), Jeroen (Hollandia), Marcin (Lengyelország), Håkon (Norvégia), Marco (Olaszország), Humberto (Portugália), Anders (Svédország).

Csupa-csupa futballszerető. Kettő kivételével egyikkel sem találkoztam még.

Idestova 15 éve mind a Playerhistory.com csapatához tartoztunk, a (levél)ismeretség pedig megmaradt. Néha ír valamelyikük egy üzenetet, hogy „Marcell! Tudsz szolgálni információkkal egy 1902-ben született, Hinko nevű focistáról, aki Magyarországon a MAC-ban futballozott, majd ’22-ben a Piacenzához igazolt?”

Hát, nem. Ők viszont szerencsére tudnak, mondjuk én nem is az 1897-es holland bajnokcsapatról szoktam érdeklődni náluk.

Hanem például a belga bajnokságról, mert amíg egy Anderlecht−Bruges rangadóra viszonylag könnyű volt felkészülni, addig az Oostende már komolyabb kihívás.

Szerencsére tudtam, hogy Luc Oostende-drukker, írtam neki egy e-mailt, és igen komoly „insider” infókkal gazdagodtam!

Luc e-mailje, ami jól jött egy belga közvetítés előtt

Azért vannak ennél „hagyományosabb” felkészülési módszerek, erről szólt YouTube-csatornám történetének első és második videója.

Sport és manipuláció, avagy nem minden az, aminek látszik!

Sport és manipuláció, avagy nem minden az, aminek látszik!

Az élsport addig szép és jó, amíg nézzük a helyszínen vagy a tévén. Ha belát az ember a színfalak mögé, elmegy az életkedve. Nyilván én már megszoktam (közel 20 éven át napi szinten, hivatásszerűen foglalkozva az élsporttal), de azért így is próbálok minél kevesebbet beszélgetni olyanokkal, akik kifejezetten bennfentesek.

Ezt is megemlítettem Bőhm Kornél rádió/podcastműsorában, a Krízisek és pofonok-ban. Mindenképp érdemes meghallgatnod az adást is, hiszen jelentős az eltérés, vagyis az interjú és a cikk kiegészíti egymást.
De figyelem: ha mindkettővel végeztél, simán lehet: annyira megutálod a sportot, hogy lemondod a tévéelőfizetésedet (hisz egyre többen már csak a sport miatt fizetik a tévét). Mondjuk a mai, rezsiterhelt időkben ez nem is biztos, hogy akkora baj…

» A manipuláció vajon mi?

A műsorban az érdekesség kedvéért szabadabban értelmeztük a manipuláció fogalmát, és sok olyan esetről beszéltünk, ami inkább már a trükközés, csalás kategóriája, nem a szigorúan vett manipuláció. Természetesen a csalással is lehet manipulálni, hiszen otthon tapsolunk, és azt hisszük, tiszta versenyt látunk, miközben egy doppingoló csalóval van dolgunk, aki megtéveszt bennünket, sportszeretőket.

„Odaát” esett szó doppingról, transznemű sportolóról, bundáról, tankingről, wallhackről és szabálytalan időkérésről is. Ebben az írásban viszont ragaszkodtam a fogalom fellelhető definícióihoz, éppen ezért más példákat hozok.

Lássuk, milyen megfejtések vannak az interneten: mi is az a manipuláció?

Ravasz fogás; egy ügy, üzlet lebonyolítása, bizonyos javak kezelése önző érdekből úgy, hogy ezt az érdeket eltitkolják; mesterkedés. (Forrás: kvizprofesszor.hu)

» Így (is) tudta leigazolni a Middlesbrough a brazil fociválogatott sztárját

Az adásban nem mertem elmondani ezt a sztorit, mert bár elég jó a memóriám, ritkán képzelődöm – a hangok is ezt mondják a fejemben 😊 –, nem találtam nyomát az interneten…

…annak, amit még valamikor az ezredforduló környékén hallottam a csúnya iparvárost tökéletesen megtestesítő Middlesbrough csapatáról.

Middlesbrough városa
Hogy tudtak a ’90-es évek közepén egy ilyen városba elcsábítani egy Bajnokok Ligája-győztest (Fabrizio Ravanelli) és egy sokszoros brazil válogatottat (Juninho Paulista)? Elvégre az ő szintjükön lévő játékosok megtehetik, hogy válogassanak, és ha betoppannak egy ilyen helyre, akkor nem biztos, hogy azt mondják, amit a Megáll az idő elején az anya („Jó, hát akkor itt fogunk élni”).

Csakhogy a pletykák szerint volt a klubnak egy trükkje: a kiszemeltet a szerződés aláírásáig egész egyszerűen nem engedték be a városba!

Urban legend? Nem tudom. Annyi biztos – erről a FourFourTwoban beszélt az érintett –, hogy Juninhóért külön Sao Paulóba utazott a klubfőnök és a játékosként külföldön is ismert edző, Bryan Robson. Úgyhogy ez alapján akár még igaz is lehet.

Juninho Paulista, a brazil válogatott és a Middlesbrough egykori sztárja

A valóság elfedése; az igazság megmásított bemutatása rejtett, megtévesztő szándékkal, hogy a társadalmat, közösséget vagy az adott személyt átverjék; megtévesztés. (Forrás: kvizprofesszor.hu)

» A beckhames Netflix-sorozat „újszülöttekhez” is eljuttatta Diego Simeone manipulálását

„Te tudtad, hogy a Beckhamet ennyien bántották?” – csörgetett meg anyukám egyik este. Igen, igen, ő is ráakadt a Netflix-dokura, ami beszippantotta. Egyébként persze, hogy tudtam. Többször is kiolvastam David Beckhamnek a kétezres évek közepén magyarul is megjelenő memoárját, ezenkívül az Aréna 2000 Kiadó által kiadott, A futballtörténelem 100 legendás mérkőzése című könyvemben is helyet kapott az a bizonyos ’98-as argentin–angol vb-meccs.

Amelyen ugye a mai Atlético Madrid-edző, Diego Simeone gyönyörű színészkedéssel tette egyértelművé a játékvezető számára, hogy David Beckham odarúgott neki. Kim Milton Nielsen azonnal ki is állította az angolok sztárját.

„David Beckham kiállítása tiszta sor volt. A szabályok nagyon egyértelműek a rúgás, vagy az ellenfél megrúgására tett kísérlet tekintetében. Sokan elfelejtik, hogy ezek piros lapot vonnak maguk után. Néhányan azt mondták, hogy ez csak egy enyhe rúgás volt, de ennek nincs jelentősége. Az ilyen szituációban egy embernek bűnhődnie kell. Ha nem állítottam volna ki, én bűnhődtem volna, amiért nem követtem a szabályokat.”

Így emlékezett vissza később Milton Nielsen. Sajnos sosem fogjuk megtudni, hogy akkor is így dönt-e, ha Simeone nem „játssza el a nagyhalált”.

Nyilván butaság volt az a rúgómozdulat. De mindaz, ami utána jött… Az angolok 11-esekkel kiestek, Beckham lett A BŰNBAK, és megszületett minden idők leghírhedtebb focis szalagcíme: „Tíz hős oroszlán és egy hülyegyerek.”

David Beckham és a híres Mirror-címlap
Még szerencse, hogy akkor még nem volt TikTok, illetve social media – a Maguire-esetből kiindulva bele sem merek gondolni, mit kapott volna Beckham…

Azért így is jól megsorozták, ahogy a Netflixen is láthatjuk.

Később volt olyan újságíró, aki megkövette a focistát a durva kritikáiért, amiket azzal magyarázott, hogy engedelmeskedett a közhangulatnak, és eközben alaposan túllőtt a célon. Egyébként a mocskolódó írásokat Becks gondosan összegyűjtötte, majd összekötve manchesteri lakásának pincéjében tárolta…

A forrás szándékosan félinformációkat vagy fals információkat mond a befogadó félnek, hogy irányítsa a gondolkodását. (Forrás: Újszászi Bogár László)

» Rafa Benítezt lekaraktergyilkolta egy cseh tinédzser a Twitteren

Erről az esetről bővebben is megemlékeztem az Edzőkirályok Podcast Rafa Benítezről szóló epizódjában, de röviden itt is fel kell elevenítenem, hiszen ez a manipuláció meglehetősen minősített esete.
Egy cseh fiú karaktergyilkos tweetjei Rafa Benítezről
Egy cseh tinédzser kiírt a Twitterre néhány idézetet Beníteztől, amik valójában sohasem hangoztak el. Miért? Mert korábban a spanyol edző nagy rajongója volt, és komoly csalódást jelentett számára, hogy Benítez a Liverpoolnál eltöltött idő után a Chelsea-nél vállalt edzői munkát.

„A Chelsea fantasztikus klub, de én sosem mennék oda edzőnek, mert tisztelem annyira korábbi csapatomat, a Liverpoolt. Számomra Angliában csak egy csapat van, a Liverpool.” 

Olyan komoly orgánumok is átvették ezt a fiktív nyilatkozatot, mint az ESPN. A Chelsea-fanatikusok éktelen dühre gerjedtek, és Benítez rövidke chelsea-s időszakát végigkísérték a nem éppen dicsérő transzparensek.

Egy transzparens, amit Rafa Benítez kapott

Az első és legfontosabb manipulációra utaló jegy a közlő részéről a manipulatív szándék megléte. A manipulatív szándék megléte pedig magába foglalja azt, hogy a közlő eltitkol, illetve elrejt valamit a befogadó elől. (Forrás: Wikipédia)

» Az Isten keze: Maradona kézzel üti a hálóba a labdát

„Gyertek már ide, ünnepelni!” – kiabált a társaknak Diego Maradona 1986-ban. Ez is egy argentin–angol vb-meccs volt, a kieséses szakaszban, csakúgy, mint a Beckham kiállításáról elhíresülő.

Másodpercekkel korábban minden idők egyik legnagyobb futballistája magasra ugorva kézzel ütötte az angolok kapujába a labdát, és attól félt, még a végén gyanút fog a játékvezető. Ezért kellett a megerősítés, hogy gyorsan körbevegyék Maradonát, és úgy ünnepeljenek, mintha nem lenne itt semmi látnivaló

Diego Maradona és az Isten keze
Legendás gól ez, amivel kapcsolatban ritkán kerül szóba, hogy az angol kapus, Peter Shilton is kijöhetett volna rámenősebben. Később többen (például Mark Hateley és Kevin Keegan) bírálták is, amiért nem takarította el az útból Maradonát. Jellemző történet, hogy Peter Reid el is fordult, annyira biztos volt a kapusában. Aztán arra lett figyelmes, hogy két csapattársa, Fenwick és Butcher rohan el mellette, „Kezezett, a rohadt életbe, hát kezezett!”-felkiáltásokkal.

Igazából csak három-négy angol játékos észlelte, mi történt. Elsőre a nézők túlnyomó többségének sem tűnt fel a kezezés. Shiltonék reklamálását látva többen lesre gyanakodtak, ami persze nem nagyon lehetett volna, lévén angol adta a passzt…

„Ha a bíró nem is volt jó szögben, a partjelző annál inkább. Egyből kinéztem rá, a tekintetünk találkozott, majd elkezdett szaladni a felezővonal felé. Ekkor üldözőbe vettem a játékvezetőt, jóllehet tudom, az ilyesmi nem sok jóra vezet” – mondta később Shilton.

A sajtótájékoztatón persze rákérdeztek Maradonánál, hogy kéz volt-e az első gól. A 10-es próbált úgy tenni, mint aki nem érti a kérdést, és a másik találatáról kezdett el beszélni. Erre egy riporter közbevágott: „Az első gólban Diego vagy Isten keze volt benne?” Maradona elgondolkozott, majd vigyorogva felelte: „Igen, ez jó. Egy kicsit Diego feje, egy kicsit Isten keze volt benne.”

Megszületett minden idők egyik legismertebb (futballista) nyilatkozata.

A legjobban úgy lehet az emberekkel bánni, ha azt mondjuk nekik, amit hallani akarnak. (Forrás: Wikipédia, Niccolo Machiavelli)

» Joachim Löw vb-aranyat érő cseréje

„Oké, mutasd meg a világnak, hogy jobb vagy, mint Messi, és el tudsz dönteni egy világbajnokságot!” Ez volt a német kapitány, Joachim Löw „útravalója” az oldalvonal mellett Mario Götze számára, amikor a 88. percben beküldte őt Klose helyére a 2014-es világbajnokság döntőjében.

Götze aztán a 113. percben kiválóan érkezett Schürrle centerezésére, és az argentinok hálójába lőtte a mindent eldöntő gólt!

Mario Götze és Joachim Löw a sorsdöntő csere előtt

Viselkedésünket leggyakrabban a félelem motiválja, ezért ha valakiben félelmet keltünk, azt saját magunk javára fordíthatjuk. Ezért a szerző szerint kihasználhatjuk a manipulált személyek tehetetlenségét, magabiztosságuknak hiányát. (Forrás: Wikipédia, Adolf Portmann véleménye)

» Az első vb-döntő kulcsa: az argentin sztár megfélemlítése

Másik focis könyvemben, a jelenleg is kapható A foci-vb-döntők és a világbajnokok titkos történetei című e-bookban részletesen foglalkoztam Luis Monti esetével.

1930-ban Uruguayban rendezték meg a futballtörténelem első világbajnokságát. A fináléban a házigazda Argentínával találkozott. Sajnos a meccsre a megfélemlítés szó illik a leginkább. Maga a bíró is csak azok után vállalta a közreműködést, hogy szavatolták az ő és segítői biztonságát. No igen, a bejutásnál például mindenkit megmotoztak, nehogy valaki revolvert vigyen be…

Az uruguayi drukkerek szinte attól a pillanattól fogva inzultálták a vendégeket, hogy azok betették a lábukat Montevideóba. Hangoskodtak a szálloda előtt, majd az edzéseket is megzavarták. De ez még mind semmi ahhoz képest, hogy Luis Montit, az argentinok húzóemberét megfenyegették. Ismeretlenek azt üzenték neki és az édesanyjának, hogy az életüket kockáztatják, ha Argentína nyer. Monti nem is akart játszani, de a sok sérülés miatt muszáj volt neki.

Az uruguayiak pontosan tudták, kit kell „kivenni” az ellenfélből. Monti a kor egyik legjobb centerhalfjaként érkezett az 1930-as tornára. Technikájának köszönhetően a támadásokban is remek volt, de ha kellett, durvult is egy keveset.

Francisco Varallo, aki 100 évesen halt meg 2010-ben, így emlékezett vissza: „Montinak nem lett volna szabad játszania. Igaz, a döntő hangulata szinte mindenkit nyomasztott. Peucelle, Stábile, Suárez és én voltam csak nyugodt. Mintha egy háborúba csöppentünk volna! Édesapám is ott volt a stadionban, és annyira félt, hogy vett egy uruguayi zászlót, és végig a házigazdát éltette. A szünetben Paternóster kijelentette, hogy jobban járnánk, ha hagynánk őket győzni, mert máskülönben aligha jutunk ki élve.”

A vége: 4:2 Uruguaynak…

» Amikor Romelu Lukaku kikapott egy lánytól FIFA-ban – legalábbis azt hitte

Nem szeretném ilyen szomorú történettel lezárni a cikket! Annak idején a DIGI Sport Szélkakas című műsorában is nagy derültséget keltettem azzal a prankkel, aminek szenvedő (majd jót nevető) alanya Romelu Lukaku volt.

A belga focisztárt egy válogatott összetartás alatt eresztették össze egy lánnyal virtuális focimeccsre, vagyis egy kis FIFA-zásra. És bár semmi sem zárja ki, hogy egy lány is jó legyen ebben a műfajban (ott van például a Twitchen Evcsa, akinek le is közvetítettem néhány meccsét), de itt tényleg úgy tűnt, hogy nem veheti fel a versenyt a FIFA-ban is egész ügyes Lukakuval.

Igen ám, de a rejtett kamerás felvételen pontosan láthatjuk, mire ment ki az egész: egyszer csak egy nagymenő FIFA-s fiú kapta meg az irányítás lehetőségét egy másik szobában, és a lány onnantól már csak kamuból nyomogatta a gombokat.

Lukaku szeme pedig egyre jobban elkerekedett!

Ez is manipuláció, de az ártatlan és szórakoztató fajtából!