Hol fordult meg a szerencsénk? Hiszen 1976 és 2012 között 0, azaz nulla Eb-re kvalifikáltunk labdarúgásban! És úgy tűnt, az a 2016-os is nélkülünk fog lezajlani! Ám jött VALAKI, és ELKEZDETT BESZÉLNI. De még hogy!

A magyar futball Martin Luther Kingjét alaposan ízekre szedtük Ruff-Kiss Ágnes beszédtanárral. Mert ha azt mondom, híres beszéd, akkor ugye nem csak én asszociálok egyből Martin Luther Kingre, és arra, hogy „Van egy álmom!”?

Na jó, talán még valamelyik Steve Jobs-performansz jöhet szóba. A magyar labdarúgásban Dárdai Pálnak volt egy olyan beszéde, ami ma már nincs annyira a köztudatban, de nem is gond. Annak AKKOR ÉS OTT kellett hatnia, és hatott is.

2014 szeptemberében nagyon mélyen volt a magyar labdarúgó-válogatott. Az Eb-selejtezősorozat első meccse után egyből kapitányváltás történt, annyira szégyenteljesnek ítélték meg a Pintér Attila irányítása mellett a Fradi-stadionban vezetésről elszenvedett vereséget Észak-Írország ellen.

Dárdai Pál érkezett a kispadra, aki akkoriban épp a Hertha U15-ös csapatát edzette, és tudta, most le kell nyűgöznie mindenkit. Két hétig készült arra a bemutatkozó sajtótájékoztatóra, ami után hirtelen mindenki hinni kezdett abban…

…hogy elindulhat felfelé a magyar válogatott…

…hogy még nincs minden veszve!

„Wow… Nem volt kétségem afelől, hogy Dárdai Pali komolyan fogja venni a válogatottal kapcsolatos munkát, de azt hiszem, az első sajtótájékoztatója után végképp biztosak lehetünk benne!” − írta például a Facebookon Haraszti Ádám sportriporter.

Az egyik kommentelője pedig úgy forgalmazott: „Felüdülés volt végighallgatni ezt a sajtótájékoztatót, látszott rajta, hogy nem egy betanult szöveget mond, hanem azt, amit valóban gondol.”

A tét óriási volt. Egy romániai kirándulás várt a magyar csapatra, és akkoriban nem úgy néztek ki az erőviszonyok, mint manapság. Akkor még kikapni jártunk Bukarestbe. Egy újabb vereség, és megint oda az Eb-álom…

Nem véletlenül írta Dárdai az életrajzi könyvében:

Romániában viszont 1-1-re végzett a magyar válogatott, úgy, hogy akár nyerhetett is volna, ha a játékvezető megadja Szalai Ádám szabályos gólját.

A többi történelem. Azóta három Európa-bajnokság, és mind a mi részvételünkkel.

Amikor ezeket a sorokat írom, a magyar futballszeretők Marco Rossit dicsérik – a 2024-es Eb-re való kijutás miatt −, teljes joggal, de a folyamat azzal a Dárdai Pál-beszéddel indult (még ha Georges Leekensnél rövid időre léket is kapott a hajó).

Amit Ruff-Kiss Ágival kielemeztünk.

Sportújságíróilag, retorikailag, beszédtechnikailag.

Érdemes egy fél órát rááldoznod!

» Források/hivatkozások

• Dárdai Pál életrajzi könyve
• Szöllősi György Playboy-interjúja Dárdai Pállal
• A sajtótájékoztatóból kiemelt részeknél a Nemzeti Sport Online felvételéből dolgoztunk
• De a jobb hangminőség miatt az MLSZ hangrögzítését tettük be a kiemelt részek alá
• Részlet Kadarkai Endre Sváby András-interjújából
• Román−magyar 3-0 Risitas „tolmácsolásában”
  

Az angol válogatott labdarúgó, Harry Maguire két lábon járó mém lett. Esélytelen összeszámolni, hány TikTok-videó készült róla…

Maguire nem is nyújtott rossz teljesítményt, de kétségkívül elkövetett egy-két látványos hibát, ezek közül némelyik (kapott) gólt is eredményezett.

De hát ez általában a legjobb védőkről, kapusokról ugyanígy elmondható! Ezekről a bakikról beszámolnak a tudósítások, aztán megy az élet tovább.

Baj akkor van, ha valakire rászáll az internet népe. Márpedig Maguire mostanra egy két lábon járó TikTok-trend lett.

Olyan szinten nagyítóval nézik a megmozdulásait, hogy minden Manchester United- (meg persze angol válogatott) meccs után úgy pörgetem a TikTok For You-page-et, hogy tudom: csak idő kérdése, mikor jön a szokásos videó.

Valamit (néha totál jelentéktelen megmozdulást) MINDENKÉPP ki kell tőle emelni mint eget rengető hiba, amivel azt lehet demózni, hogy Maguire egy totál falábú focista, aki két fillért nem ér, nemhogy 80 millió fontot.

Azért is dühítő a dolog, mert ma már nagyon sok minden befolyásolhatja negatívan egy focista teljesítményét.

Ma már minden csapat tudományos alapossággal készül fel a meccsekre, és roppant agyafúrt módon tudják belekényszeríteni olyan helyzetekbe az ellenfél egyes játékosait, amikben szinte kódolva van a (látványos) hiba.

De sok esetben egyszerűen az adott csapat taktikája nem fekszik valamelyik focistának.

Sosem felejtem, volt egy rövid időszak, amíg André Villas-Boasnak hívták a Chelsea edzőjét. A fiatal edző totálisan feltolta a csapat védővonalát. Ez, ha működik, akkor nagyon látványos tud lenni, de ha nem, akkor igazi öngyilkos taktika.

A Chelsea egyik sztárja az angol válogatott és a klub legendája, a szintén belső védő John Terry volt. A hátvédszakma igazi mestere, aki csodásan helyezkedik, tökéletesen szerel, egyvalamiben néz ki rosszul: a futóversenyben.

Márpedig akkor rengetegszer játszották át a szellős védelmet az ellenfelek, és így szinte meccsenként került rendkívül kiszolgáltatott helyzetbe a védőklasszis.

Ha már 2011-ben létezik TikTok, akkor Terryről is egymás után lehetett volna gyártani a videókat, hogy úristen, micsoda balfék ez az ember, hát bottal üti az ellenfél nyomát…

Egy konferencia a labdarúgás szerelmeseinek, amiből remélhetőleg rendszer lesz. A főszervező, Dudás Hunor mindenesetre azt szeretné, ha minden évben Budapestre jönnének egy napra a környező országból azok, akik ilyen vagy olyan okból, de nagyon érdeklődnek a futball iránt. Ilyen volt a Football Forum Hungary 2023.

Kőmives Kelemennel élve: amit estig raktam, leomlott reggelre. Merthogy nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy segítsek a nap házigazdájának, Csisztu Zsuzsának a felkészülésben. A terv az volt, hogy a Golden Age cím alatt Hriszto Sztoicskov, Ioan Lupescu és Marco Rossi egyazon panelbeszélgetésben vesz részt.

Úgyhogy csináltam is egy jó kis gondolati ívet, amiben mindhárom résztvevő folyamatosan „megkapja a labdát”…

Aztán előző este kiderült, hogy Sztoicskov nem tud estig maradni, így a nagy hármasból nagy kettes lett, Sztoicskov külön műsorszámként előrejött…

De ennél nagyobb baj sose legyen, sokakhoz hasonlóan ott lehettem a Football Forum Hungary 2023-on, és mivel annak is a tudáscsere volt az egyik fő célja, most én is megpróbálom kiírni magamból mindazt a tudást, amit ott magamba szívtam.

Kapásból belefutottam Darányi Leába, akivel még a Komlósi Oktatási Stúdióban voltunk évfolyamtársak. Lea szépen bejárta a világot, ahogy erről nemrég az RTL Reggelijében is beszámolt, most pedig a világ legnagyobb focis platformjának, a Wyscoutnak a munkatársa.

Itt aztán minden, de tényleg minden elemzési adatot, videót megkap az, akinek erre van szüksége. Ma már a futballban világszinten dolgozó profik (és erre törekvők) nagy része használja, és ismeri a platformot. A kluboktól az edzőkön, ügynökökön, scoutokon át a legnagyobb sportmagazinokig, tévékig és sportcégekig.

Aztán elindult a program, mégpedig a transzferguru, Fabrizio Romano videós bejelentkezésével, akiről épp a minap írt elgondolkodtató cikket Szabó Christophe. Engem azonban akkor már jobban érdekelt egy-két előadó.

Például a Football Benchmark alapítója, Andrea Sartori. Az ő témája az volt, hogy hogyan fejlődött 15 év alatt gazdaságilag a futball. Két olyan eseményt nevezett meg, ami különösen nagy hatással volt a klubok pénzügyi modelljére az elmúlt 15 évben. Az egyik az UEFA pénzügyi fair play bevezetése, a másik pedig a média megerősödése.

Aztán jöttek a diák egymás után. Ezekből megtudhattuk például, hogy 2008–2009-ben még a Real Madrid tudhatta a magáénak a legnagyobb bevételt, 2021–22-ben már a Manchester City. Ami talán még érdekesebb volt, hogy a Juventus, az Internazionale és a Milan is kiesett a top 10-ből, bejött viszont a Tottenham és a PSG.

Ezekből következett az, hogy rettenetesen elszálltak a transzferdíjak és a játékosfizetések is. Illetve, hogy feltűntek a globális színtéren nagy futballklubok és a brandjük.

Aztán rátértünk a social media terepére…

Ahogy látható, még a közösségi követők számában „csak” 10. Arsenalt is többen követik, mint mondjuk a világszerte ismert Louis Vuittont.

Ami a reklámbevételt illeti, ebben 2008–2009-ben még a Bayern München volt a világelső (159 millió euró), 2021–22-ben már a PSG (!) 399 millióval, ugyanakkor a bajor klub akkor is 2. volt, köszönhetően az egészséges gazdálkodásának.

Sartori összefoglalásképp ezeket a megállapításokat tette:

• Egyre komolyabb szerepet kap a futball a social mediában és a tévében. A közösségi platformok olcsók (rengeteg marketing- és reklámköltést meg lehet spórolni ezeknek köszönhetően), ez pedig jót tesz a labdarúgás világának.
• A Financial Fair Play felbolygatta a focivilágot (kicsit visszaestek például a kluboknál a stábtagoknak kifizetett összegek mínuszai; aztán a Covidnál persze megint jött egy beszakadás)
• Bizonyos klubok globális branddé váltak
• A Premier League-ben totálisan elszabadultak mind a fizetések, mind a transzferdíjak

Sartori szerint regionális bajnokságok fognak létrejönni, valamint új piacok tűnnek fel (megerősödhet például az USA mint focipiac; és akkor még nem is tudtuk, hogy Lionel Messi oda szerződik!). Nem tartja valószínűnek, hogy valaha eltörölnék az átigazolási díj intézményét, viszont szerinte egyre gyakoribbá válhat, hogy valaki több klubot tulajdonol.

A következő előadás, amit volt szerencsém végighallgatni, dr. Erkut Soguté volt. Az Erkut Sogut Akadémia alapítója a FIFA új ügynöki rendszeréről beszélt.

Nem véletlen, hogy külön diát szánt szegény megboldogult Mino Raiola esetének. Minden idők talán leghíresebb fociügynökéhez ugyanis annak idején egy klubváltásnál mindhárom féltől érkezett pénz! Ez volt a 2016-os Paul Pogba-transzfer, amikor a francia klasszis a Juventustól visszaigazolt a Manchester Unitedhez.

Na, ez mostantól nem lesz. Nem lesz olyan, hogy egy ügynök egy átigazolásban képvisel egy játékost és valamelyik érintett klubot. Merthogy 2016-ban a Manchester United és Pogba érdekeit is Raiola képviselte. Beláthatjuk, hogy ez agyrém volt. Hiszen minél magasabb a transzferdíj, annál nagyobb az ügynöki százalék. Vagyis Raiolának az volt az érdeke, hogy a Juventus minél jobban „megsápolja” a MU-t. A Manchester United viszont vásárló klubként nyilván abban lett volna érdekelt, hogy minél olcsóbban jusson hozzá Pogbához.

Soguttól azt is megtudhattuk, hogy 2015-ben még az átigazolások 75%-ánál licenccel NEM rendelkező ügynökök közreműködtek. A FIFA 2019-ben kezdett el konzultálni arról, hogy megreformálja az ügynöki szisztémát, és 2023. október 1-jén lép majd életbe az új éra.

• Az ügynök is a FIFA-hoz fordulhat, ha a védencének „lóg” a klubja
• FIFA Clearing House: a klub a FIFA-nak utalja az ügynöki díjat, és az onnan jut el a címzetthez
• Az ügynökké válás folyamata így fog kinézni: licenc, vizsga, díj letétele, visszaigazolás – aztán pedig minden évben lesz egy videós licenchosszabbítási folyamat. Vagyis mindenki újra és újra vizsgázik, mert különben „bevonják a jogosítványát”

Aztán szépen elkezdtünk Csisztu Zsuzsával és a tolmács szerepét magára vállaló Balázs Boldizsárral brainstormingolni, hogy mi minden hangozzon el a végül tehát 1/1-es Hriszto Sztoicskov-beszélgetésben.

Boldizsárt nem irigyeltem, hiszen a bolgár világsztár kegyetlenül hosszan válaszolgatott. Az Eurosport kommentátora ennek ellenére hősiesen fordított angolról spanyolra és spanyolról angolra. Annyi könnyebbség volt, hogy Csisztu angolul feltett kérdéseit nem kellett tolmácsolnia, mert Sztoicskov annyira azért tud angolul, hogy a kérdést megértse. Csak a válaszait kényelmesebb volt spanyolul előadnia…

Kezdésként megtudtuk, hogy éppen egy Magyarországról szóló sportdokumentumfilmben közreműködött. Aztán elmerültünk a pályafutásában, abban, ahogyan egy bolgár fiú eljutott Keletről a nagy Barcelonába.

Katalóniában nagyjából mindenkitől azt hallotta, hogy Kubala így, úgy, amúgy. Mint később kiderült, a klub legendája, Kubala László rengetegszer ott volt az edzéseken, de mivel Sztoicskov nem ismerte fel őt, végül maga ment oda bemutatkozni az új szerzeményhez. Aztán pedig jóbarátok lettek. Amikor a bolgár néha meccseken át nem talált a kapuba, mindig számíthatott Kubala biztatására.

Sztoicskov tagja volt annak a Barcelonának, amely a Sampdoria ellen megnyerte a legrangosabb európai kupát.

Ennek a csapatnak a titkát is kifejtette nekünk a sztárvendég.

• 99% kemény munka, 1% tehetség – avagy nincs siker kemény munka nélkül
• Az edző, Johan Cruyff sok pluszmunkát is végeztetett velük
• Kulcsfontosságú volt, hogy hogyan funkcionál sok sztár
• Mindenkinek, így neki is fel kellett áldoznia magát a csapatért
• Cruyff zseniálisan érezte, hogy ki miben a legjobb, ki miben tud a legtöbbet hozzátenni a csapathoz (Ronald Koeman hosszú labdái pl. kiemelkedőek voltak)

Sztoicskov aztán mesélt még Cruyff nagy stratégiaváltásáról, és José Mourinhóról is, de ezek megjelentek a magyar sajtóban, úgyhogy itt most inkább megyek tovább.

Mert egyébként engem majdhogynem jobban érdekelt a scout tematikájú pódium, mint a bolgárok aranylabdása! Már csak azért is, mert ezen részt vett Balogh Tamás, aki a Fehérvár csapatától egészen a Premier League-es Brentfordig jutott. Ott Kelet-Európáért felel, hozzátartozik Lengyelország éppúgy, mint a korábbi Jugoszlávia területei.

Balogh kezdte a beszámolót. Megtudhattuk tőle, hogy fontos az adat a mai labdarúgásban, de az ma már mindenkinek a rendelkezésére áll. Ami a Brentfordot illeti: a piramis élén a technical director áll. A B-csapatuk nem játszik az U21-es bajnokságban, ugyanakkor sok barátságos mérkőzést vív világszerte.

Később szót kapott Matthias Ringler, az osztrák Rapid Wien head of scoutja is. Nála a szintén scout moderátor külön kiemelte a 6 millió euróért a Galatasarayhoz értékesített Yusuf Demirt. Ringler elmondta, hogy náluk kulcsfontosságú az eladás, mert nincs mecénás, nincs befektető. De kiemelte, hogy a Sassuolónak is adtak el 5 millióért.

Megtudhattam, hogy a scout egy kicsi szakma, szinte mindenki ismer mindenkit. Teljesen életszerű, hogy mondjuk egy Premier League-es játékosmegfigyelő kíváncsi egy, a dán bajnokságban futballozó játékosra, ezért felhívja valamelyik másik dán klubnál dolgozó scoutismerősét, és lekáderezi az illetőt.

Az külön vicces volt, amikor kiderült, hogy Balogh most először találkozik személyesen a mellette ülő Bruno Costával, miközben WhatsAppon már rengetegszer értekeztek az elmúlt években. Mert scoutként folyamatos az infocsere.

Aztán megint Baloghnak volt egy hosszabb monológja, ezt már inkább kivonatolom.

• sokféle tudás kell az érvényesüléshez: a networking legalább annyira fontos, mint a játék értése
• nem könnyű gyereket nevelni egy ilyen meló mellett, hiszen ez 0-24 munka
• nincs megállás: lehet, hogy szünetre megy a magyar NB I, de rögtön indulnak a bajnokságok Dél-Amerikában
• a sok utazás velejáró
• és folyamatosan informálódnod kell, mert „ha nem vagy up-to-date, elvesztél!”

Ekkor a moderátor megkérdezte, hogy van-e valakinek kérdése a nézőtérről, és pont mellőlem jött a nap kérdése.

Na, itt megélénkültek a scoutok!

Balogh kezdte azzal, hogy ez azért nehéz, mert gyorsnak kell lenni, hiszen máskülönben valaki elhappolja előlük a vágyott labdarúgót. Ugyanakkor ez egy fontos dolog, és ilyenkor általában valakinek rámegy 1-2 munkanapja arra, hogy alaposan végignézze a labdarúgó Instáját, Twitterét. Aztán viszont már az edzői stáb feladata, hogy segítse a játékost a beilleszkedésben.

Ringler annyit tett hozzá, hogy mivel nem kevés pénz forog kockán, igenis tudniuk kell, hogy van-e barátnő.

A moderátor, Tarkan Batgün Zeki Celikkel példálózott, aki a Football Forum másnapján a Roma játékosaként lépett pályára a Puskás Arénában a Sevilla elleni Európa-liga-döntőn.

Amikor még a Bursaspornál volt scout Batgün, először beszélt Celik apukájával, és anyukájával. Alaposan kifaggatta őket arról, hogy mi a jó és mi a rossz a fiúkban. Egyfajta SWOT-analízist végzett. Aztán pedig Celikkel is leült.

A scoutok után a „hazai pályán játszó” Orosz Pál következett. Engem őszintén szólva lenyűgözött az FTC Labdarúgó Zrt. vezérigazgatója. Az egy dolog, hogy remek angolsággal mondta a magáét, de fejből olyan gördülékenyen adta elő, hogy azt bárki megirigyelhetné.

Az előadás témája az volt, hogy miként lehet elérni, hogy egy közép-európai klub mind az öt topligába el tudjon adni focistát. Márpedig a Ferencvárosra ez igaz.

• Anglia: Besic (Everton)
• Franciaország: Blazic (Angers), Somália (Toulouse)
• Németország: Laidouni (Union Berlin)
• Olaszország: Nagy Ádám (Bologna)
• Spanyolország: Uzuni (Granada)

Orosz elmondta, hogy a Fradi nemzetközi brand akar lenni, és a klubfilozófia része, hogy topligákba adjanak el játékosokat. Ezután végigvette, hogy mik is a Ferencváros brandértékei.

1. tradíció (1899-es alapítású klub)
2. sikerek (magyar rekordbajnok)
3. erős tábor (nagyjából kétmillió magyar mondja magát Fradi-drukkernek)
4. trendiség (Groupama Aréna)
5. stabilitás (erős háttér minden szempontból)
6. követendő példa (fontos a társadalmi felelősségvállalás)

Ezek persze még egy kicsit megfoghatatlanok, ezért ezeket egy kicsit máshonnan is megközelítette Orosz. Például elmesélte, hogy amikor a Groupama Aréna avató meccsén a Chelsea szerepelt Budapesten, az angol gárda vezérkara már 2 nappal korábban megérkezett. Elvitték őket vacsorázni, és a CEO például később hosszan áradozott Oroszéknak a magyar főváros szépségéről.

Ez egy kiszemelt idegenlégiós számára is vonzó, ahogy az is, hogy a Fradi Budapest centrumában van. A külföldieknek a magyar adózási rendszer is tetszik. Fontos, hogy az infrastruktúra is rendben legyen, ahogy a háttérstáb is. A „staff” teljes egészében szakterületük kiválóságaiból áll, legyen szó physióról vagy bárkiről.

És még valami! A vezetés pontosan tudja, hogy nem mindegy, ki ül a kispadon. Azért fontos szempont, hogy a mindenkori edző (Szerhij Rebrov, Peter Stöger, Sztanyiszlav Csercseszov) neve jól csengjen Európa- és világszerte, mert ez bizony egy komoly szempont minden kiszemeltnél. (Ez később, amikor a megbízott vezetőedzőként remek számokat produkáló Máté Csabát váltotta le Dejan Sztankovicsra a Fradi, szintén előkerült, és egy szurkolói ankéton Kubatov Gábor is ráerősített, mondván, amikor játékosokkal tárgyalnak, akkor egy apró, de mégis nagyon fontos pont az infrastruktúra, a város és a körülmények mellett, hogy azt tudják mondani, egy világszínvonalú vagy arra törekvő edzőjük van.)

Ez is kiderült az előadásból. Szóval az úgy volt, hogy közeledett a 2016-os Európa-bajnokság, amire ugyebár kijutott a magyar válogatott. A Storck-csapat egyik fontos játékosa az akkor épp a Fradit erősítő Nagy Ádám volt. Aki egyszer csak bekopogtatott Oroszhoz azzal, hogy hát bizony őt vinné a Chelsea.

A vezető erre rögtön emlékeztette Nagyot arra, amit egyébként csak a vak nem látott akkoriban: a Chelsea-nek van vagy 40 kölcsönjátékosa. Szóval azt mondta Orosz Nagynak, hogy ha elmész oda, a Chelsea azonnal kölcsön fog adni, és lehet, hogy nem is lépsz pályára. Ha viszont maradsz, és jól szerepelsz az Európa-bajnokságon, akkor válogathatsz majd az ajánlatok közül, és én megígérem neked, hogy amelyikre ráböksz, oda fogunk téged eladni.

Így is lett, Nagy Ádám egy jól sikerült Eb után a Bolognánál folytatta.

Végül pedig jött a nap egyik leginkább várt pódiumbeszélgetése, Csisztu Zsuzsa moderálása mellett.

A beszélgetőpartner Ionut Lupescu, aki tagja volt a ’94-es vb-n (Sztoicskov Bulgáriájához hasonlóan) remeklő román válogatottnak. Illetve Marco Rossi, aki remélhetőleg hasonló aranykort fog megélni a magyar kispadon.

Kettejük közös pontja a remek román edző, Mircea Lucescu – mindkettőjüket edzette. Lupescu ráadásul már nagyon fiatalon nagyon hálás lehetett neki: a szakember volt olyan bátor, hogy betegyen négy-öt 16-17 éves játékost (köztük Lupescut), akik nem voltak éppen fantasztikus focisták. Persze miért is lettek volna ennyi idősen?

Lupescut aztán Jenei Imre is fiatalon beválogatta, hősünk nagy meglepetésére. Jenei mondása az volt: én tettelek be, ne te izgulj!

Itt kapcsolódott be Marco Rossi, aki elmondta, hogy a klubedzőknek ez (is) jóval könnyebb, hiszen nap mint nap át tudják adni a gondolkodásmódjukat. Mert egy trénernek ismernie kell mindenkit, pszichológiai értelemben is. Látnia kell, mikor állnak készen a játékosok nagy meccsekre – mert egy topligában óriási a nyomás; ha valaki túl hamar kap túl nagy feladatot, el is lehet riasztani.

Vagyis amit Sztoicskov klubszinten javasol („Aki tizenhat-tizenhét évesen nem mutatkozhat be az első osztályban, sosem fog eljutni egy topligába. Úgyhogy a klubedzők igenis legyenek bevállalósak a fiatalokkal!”), az a felnőttválogatottaknál kevésbé megvalósítható. Rossi szerint 17-18 évesen még nem érzi egy focista a dolgok igazi súlyát, szinte még gyerek. Burkoltan üzent is a fradistáknak, hogy legyenek türelemmel – bár nem mondott nevet, nem nehéz kitalálni, hogy ifjabb Lisztes Krisztián mostani nem beválogatása lehetett a mondat mögött. De gyorsan szóba hozta Kerkez Milost és az ő nagyszerű teljesítményét Németország ellen, azzal, hogy reméli, a bal oldali futónak lesz még követője!

Ez után szóba került Rossi szélmalomharca a nagy klubokkal. Egyfelől neki az a jó, ha a játékosai rendszeresen játszanak, viszont ez sokszor megnehezíti a dolgát. Van 1 évben 10 válogatott meccs, a klubok 3 naponta játszatják a játékosaikat, aztán mégis amiatt a 10 meccs miatt remegnek. Viszont hozzátette: „Amióta kapitány vagyok, nem volt egyetlen olyan játékos sem, aki ne lett volna büszke a válogatott meghívóra!”

Az olasz szakember a legfontosabbnak azt tartotta, hogy a játékosai tudjunk harcolni a pályán. A kulcs az volt, hogy olyan játékosokat keresett, akik fizikailag felveszik a versenyt a toppal. „Nézzük meg, mit fejlődött Szoboszlai másfél év alatt fizikailag – emelte ki. – Intenzitás terén, hozzáadott érték terén is egyre jobb, nap mint nap dolgozik, ez a helyes mentalitás.” És akkor még ugye nem is gondoltuk volna, hogy hamarosan a Liverpool szerződteti, 70 millió euróért Dominiket!

„Mintha temetésen volnánk” – mondta a segítőinek, amikor először volt összetartás. Évekig nem volt mosoly a magyar válogatottnál. Aztán ezen sikerült változtatni. A szurkolók pedig értékelik az akarást. Rossi külön kiemelte, hogy amikor a 2021-es Európa-bajnokság első meccsén a Puskás Arénában 3-0-ra kikapott Portugáliától a válogatottja, két órával a lefújás után még tele voltak az utcák éljenző szurkolókkal. „Látták, hogy akarunk!” Úgyhogy nem véletlen, hogy azt látja a legfontosabb feladatának, hogy ne vesszen el az a fajta lelkesedés, ami körüllengi a csapatát.