Kiválogattam a legjobb interjúkat a sok közül, hogy neked már ne kelljen!

Kiválogattam a legjobb interjúkat a sok közül, hogy neked már ne kelljen!

Nehezen találsz igazán értékes, építő és időtálló magyar nyelvű beszélgetéseket az interneten? Hadd adjak TUTI tippeket az egyre nagyobb podcasttengerben! (Mégiscsak ezres nagyságrendben hallottam már beszélgetéseket − az interjúműfaj megszállottjaként. Többek szerint az az interjú, amiről nem tudok, nem is létezik. 🙂)

» Milyen a jó interjú?

Na, ez legalább olyan fogós kérdés, mint az, hogy „milyen a jó kommentátor?”. Kinek, milyen!

  • politizáló alany
  • magánéleti titkok
  • másoknak keményen beolvasó alany
  • pszichológiai mélyfúrás

Mindnek megvan a maga törzsközönsége. (Ezért is volt merész vállalás tőlem, hogy a Hatáskeltők Podcastban ezt a négy gyakori interjúmegközelítést mind-mind tudatosan mellőzöm!!!)

Én csak a magam definíciójával tudok előállni. Nálam a jó interjúnak 2 ismérve van.

  1. Miközben hallgatom a beszélgetést, nem kalandoznak el a gondolataim.
  2. Egy-két hét múlva is fel tudok idézni legalább 3 dolgot. Mondhatni: vannak elraktározható útravalók!

» Alaptartozéka a jó interjúnak a profi kérdező?

Nem árt, de tapasztalataim szerint nem alapfeltétel. (Épp ezért az ajánlórészben lesz majd olyan interjú is, amit valamelyik kiemelkedő riporter készített, meg olyat is, amit nem egy tanult kérdező csinált.)

Vitray Tamás nekem mindig azt mondta, hogy egy interjú minősége leginkább az alanytól függ. Mondott számot is, hogy hány százalékban – sajnos a számmemóriám mindig is pocsék volt… Maradjunk annyiban: minden idők egyik legjobb magyar kérdezője szerint NAGYON NAGY mértékben az alanyon múlik, milyen lesz az interjú.

Megint azt mondom: kicsit olyan ez, mint a sportkommentátor esete.

Szerintem ha egy sportesemény unalmas, akkor a legsziporkázóbb kommentátor sem tudja feljavítani a néző számára az „élményt”.

Ugyanígy: ha az alany nyökög, rosszul beszél, vagy csak szimplán nem elég érdekes figura, akkor hiába kap világbajnok kérdéseket, az egy rossz interjú lesz. (Bár itt is zárójelet kell nyitnom, mert igenis vannak olyan megszólalók, akiknek annyira értékes a mondókájuk, hogy elnézik nekik, hogy nem tudnak szépen, érdekesen, gördülékenyen beszélni. Miként Baló György is olyan kimagasló riporter volt, hogy az bőven ellensúlyozta a nem tankönyvi beszédmódját.)

» Sokféle interjúalany van

Van olyan, aki „interjúalanynak született”. Stohl Andrással gyakorlatilag lehetetlen rossz interjút készíteni. A leggyengébb kérdésre is ad egy színvonalas, szórakoztató, tartalmas, egyedi választ.

Van olyan, aki jó kérdező mellett fantasztikus alanyként tud működni, de ha nem vezeti egy rutinos riporter, akkor már nem olyan jó a végeredmény. Ilyen Scherer Péter.

Scherer Péter

Van olyan, aki csodálatos gondolkozó, népszerű ember, de nem keresi a lehetőségét a nyilvános megszólalásnak, ezért a legjobb riportereket is megizzasztja. Ilyen Mácsai Pál vagy éppen Vámos Miklós.

Van olyan, akinek a vibráló egyénisége átsüt az interjún, és profi színészként tudja, hogyan kell előadnia magát, hogy a végeredmény jó legyen. Ők a klasszikus pódiumbeszélgetés-alanyok. Ilyen Ábel Anita vagy Járai Máté.

Van olyan, akit nem zavarnak holmi kérdések, önkényesen mondja a maga dumáját – ami amúgy sokak szerint kifejezetten szórakoztató. Ilyen Havas Henrik.

Havas Henrik

Van olyan, aki annyira szerethető, hogy igazából mindegy is, mit mond; egyszerűen jó őt hallgatni abban a világban, amikor valósággal zúdul ránk a szenny. Ilyen például Mészáros Máté vagy Likó Marcell.

Van olyan, aki nagybetűs vizionáriusként rendkívül okos dolgokat hint el minden egyes vele készült interjúban. Ilyen Halácsy Péter, Böszörményi Nagy Gergely, Frei Tamás vagy éppen Litkai Gergely.

És van „A” szakember. Akivel a maga választott területéről rendkívül tartalmas, lebilincselő beszélgetést lehet készíteni. Ez nyilván nem portrébeszélgetés lesz, de az interjúműfajba ezt is beilleszthetjük. Néhány példa:

  • Lackfi János („irodalomcsinálás”)
  • Nyáry Krisztián (olvasás)
  • Pogátsa Zoltán (gazdaság)
  • Steigervald Krisztián (generációk közti gubancok)
  • Tilesch György (mesterséges intelligencia)
  • Vavrek Balázs (kreatív szövegírás)
  • Zacher Gábor (függőségek)

(Itt kell megdicsérni a Friderikusz Podcast stábját: valóban nagyon gondos kiválasztással találnak meg ilyen embereket; a fentiek közül többen is szerepeltek már a műsorban.)

És persze vannak olyan közszereplők, akikkel nem is szabadna interjút csinálni, mert amilyen jók a maguk műfajában, annyira képtelenek összetett mondatokban magvas gondolatokat megfogalmazni. Erre hadd ne mondjak példát

» Jöjjenek a mesterművek!

Na, és akkor a hosszúra nyúlt bevezető után jöjjön az a rész, amiért rákattintottál erre a cikkre!

Ha tovább görgetsz, megtalálod azokat az interjúkat, amiket szerintem mindenképp érdemes meghallgatnod. Mindig leírom kedvcsinálónak azt is, amit eltettem magamnak az adott beszélgetésből.

Te pedig jól teszed, ha elteszed – mondjuk könyvjelző formájában – magadnak ezt az oldalt, mert időről időre bővíteni fogom újabb és újabb ínyencfalatokkal!

» Alany: Bödőcs Tibor (riporter: Lovász László, műsor: Lakástalkshow)

Bödőcs Tibor nem egy szokványos interjúalany. Nagyon nehéz őt keretek közé szorítani! Lovász Lászlónak azért is sikerülhetett, mert a Dumaszínházból ismerik egymást. Szóval ennek a beszélgetésnek az az előnye, hogy kapunk egy portrét egy olyan közszereplőről, aki egyébként kézzel-lábbal ellenáll annak, hogy részt vegyen egy hagyományos kérdezz-felelekben.

Hogy mit tettem el magamnak ebből az interjúból?

Amit az egyik könyvében Cal Newport is ír: egy nap csak bizonyos mennyiségű „akaraterőd” van, és azt gyorsan el tudod égetni a nap során.

Én például 3-nál több projektet biztosan nem fogok bevállalni egy nap, mert szétaprózódom. Krajcsó Nelliről és a Slow Budapestről egy 2014-es Index-interjúban hallottam először, kicsit utánuk olvastam, és azóta élvezettel teszek át feladatokat a következő napra, ha azt érzem, hogy az aznapi energiaszintem már fogyóban van. Mert fontos számomra, hogy lehetőség szerint még egy kifejtős e-mailt is tökéletes szellemi állapotban írjak meg. Amikor 100%-osan fog az agyam. (Arról, hogy milyen akkor közvetíteni, amikor már nem fog az ember agya, itt írtam.)

Mindez Bödőcs szavaival (26:30-nál) az interjúban: „Előadás napján egész nap arra készülök, hogy mi lesz majd este. Úgy építem fel a napot. Szinte mindig alszom délután. Ilyenkor nem is nagyon lehet írni. Egy ideig ment párhuzamosan a könyv meg a stand-up, csak az elfáraszt, mert van egy adott energiaszint − hogy egy kicsit new age-esen fogalmazzunk.”

(Ennek megfelelően le is állt a fellépésekkel, hogy írja a könyvét. Ezt bejelentő Facebook-megjegyzésében így fogalmazott: „Közben eszembe jutott egy könyv, amit meg szeretnék írni. Ehhez viszont szüneteltetnem kell a turnézást, mert ezt nem lehet az ekhós szekér tetején ülve véghez vinni.”)

(Egyébként aki szeretne egy egyórás, nagyon magas szellemi színvonalon folyó, mégsem „lila”, mégsem befogadhatatlan szakmázást hallgatni a stand-upról – és még sok minden másról −, az fizessen elő a Duma TV-re, és hallgassa meg Bödőcs, illetve a Dumaszínház-társtulajdonos Litkai Gergely beszélgetését.)

» Dr. Máté Gábor (Szabó Péter, Teremtsd újra önmagad)

Szabó Péter, a motivációs előadó megosztó ember. Bátor húzás volt tőle, amikor adott egy nagyinterjút a Partizánnak; szerintem utólag megbánta, de ez most mindegy.

Arra viszont nem vállalkozott, hogy Bíró Bence Péterrel, egy végzett pszichológussal folytasson egy nyilvános vitát.

Bíró jobb híján egy hosszú szakelemzést készített Szabó munkásságáról, és ami miatt ezt idehozom − bár önmagában is érdekes írás! −, az az, hogy van benne egy ilyen passzus: „Számtalan valós teljesítményre lehet Péter joggal büszke. Ma is tesz fel értékteremtő videókat (pl. Máté Gábor, Laár András, Kulcsár Tibor interjúk).”

Valóban, én is megnéztem például a dr. Máté Gáborral készített Szabó Péter-interjút, és nem bántam meg. Annyira nem, hogy szerintem helye van ebben az interjúajánló posztban.

Ezúttal nem mélyülnék el különösebben az interjú boncolgatásában, egész egyszerűen fontos dolgok kerülnek szóba. Olyanok, amikhez egy átlagember is tud kapcsolódni. Amiket akár hasznosítani is lehet.

„Azzal kell kezdeni, hogy az emberek először is kapcsolódjanak saját magukhoz. Mert amikor gyerekkorban lenyomtuk az érzéseinket, akkor elvesztettük a kapcsolatot saját magunkkal.

Valljuk be, ismerjük el, hogy most mit érzek. Engedjük meg, hogy az érzés ott legyen. Akkor nem fogunk másokat ezzel büntetni.

Ha van egy barátom, akit fel tudok hívni, vagy ha van egy párom, akkor mondjuk meg neki, hogy most haragot érzek. Ezt nem te okoztad, de tudnod kell, hogy ez az érzés bennem van.

Tulajdonképpen a feleségemmel most már ötven éve házasok vagyunk, de ez nem azt jelenti, hogy nincsenek stresszeink. Leülünk mindennap egymással szemben, és egyszerűen megkérdezzük a másiktól, hogy hogy érzed magad.

Ez nem egy párbeszéd. Ilyenkor az egyik öt percig beszél, a másik pedig csak hallgat. Aztán cserélünk. Én szerintem ez a megoldás.”

» Puzsér Róbert (Kadarkai Endre, ArcKép)

Lehet szeretni és nem szeretni Kadarkai Endrét, viszont van alsó hangon 10 olyan sztár (Borbély Alexandrától Ganxsta Zolee-ig sorolhatnám a neveket) akikkel már számos interjút hallottam, de a legjobb, a legmélyebb beszélgetés az volt, amit Kadarkai készített az illetővel. Ez pedig szerintem felbecsülhetetlen érték, és ez nyilván a riporter dicsérete, az X-Faktora. Mert ennyi véletlen nincs.

Mindig különleges, ha egy alany olyan dolgokról és olyan részletességgel beszél, amikről és ahogyan előtte sosem.

Ennek a legjobb példája a Kadarkai-interjúk közül is kiemelkedő Puzsér Róbert-portré. Ebben a publicista elképesztő őszinteséggel beszélt öngyilkossági gondolatokról, gyerekkori bullyingról, szorongásról.

Általában nem szerencsés eldöntendő kérdéseket feltenni, mert nincs is rosszabb, mintha az alany csak egy „igen”-nel vagy „nem”-mel felel.

De ez most más volt!

Itt az interjú vége felé a riporter szinte megfejtette az alanyát, akinek nem maradt más választása, mint a helyeselés.

− Kadarkai: Nem onnan fúj a szél − és ez egyfajta végkövetkeztetés −, hogy Te végsősoron hihetetlen nagy szeretetigénnyel élsz?
− Puzsér: De… de…
− Kadarkai: Téged szeressenek…
− Puzsér: De…
− Kadarkai: Ne bántsatok…
− Puzsér: De… De… persze… Igen, úgy gondolom, hogy, hogy, hogy igen…

És aztán még két percen keresztül élvezhettük ezt az egészen különleges élményt. Hogy megismerhettük Puzsér Róbert másik arcát. Volt szerencsém részt venni egy vele készült interjún, és megerősíthetem: teljesen más a civil Puzsér, mint a médiaszereplő.

Nem véletlenül nyilatkozta nemrég, hogy „A magánszemély Puzsér Róbert közérzete sok tekintetben rá is megy a közszereplő Puzsér Róbert tevékenységére. (…) Igyekszem megkülönböztetni a magánszemélyt a közszereplőtől, de a magánszemély bizony sokszor a szívére veszi azt, amit a közszereplő kap, még akkor is, ha csak a ruháját szidalmazzák, mert az bizonyos értelemben mégiscsak azonos vele.”

Grétsy László öröksége kommentátorként

Grétsy László öröksége kommentátorként

Ha nyelvhelyesség, akkor Grétsy László és az Álljunk meg egy szóra! Most, hogy a legendás tévéműsor másik szereplője, Vágó István után a Tanár úr is itt hagyott bennünket, egy kicsit nyelvészkedjünk! Mert én kommentátorként mindig törekedtem arra, hogy lehetőség szerint VALÓBAN „magyarul” beszéljek!

Őszinte leszek: bár korom alapján minden lehetőségem megvolt rá, sohasem néztem az Álljunk meg egy szóra! című „nyelvművelő” műsort… Ettől függetlenül Grétsy Lászlót én is nagyon tiszteltem. Volt is abban valami felemelő, hogy amikor rákerestem egy, a sportközvetítésekben gyakran elhangzó kifejezésre, a Google megoldásként egy Grétsy-szakcikket dobott ki válaszul!

De még mielőtt eljutnánk oda, gyorsan „elhadarom”, hogy a DIGI Sport előtt az Aréna 2000 Kiadónál dolgoztam – többek között lektora lehettem Csurka Gergely A nemzet aranyai című könyvének −, és már ott sok olyan finomságot tanultam a rutinosabb kollégáktól, amiknek nemcsak újságíróként, hanem kommentátorként is hasznát vehettem.

  • Vonatkozó névmásként ne azt írjam, hogy „melyet”, hanem „amelyet”, hiszen a „melyet” kérdőszó – tanította Gombkötő Roland.
  • A focista nem „egészségügyi”, hanem „egészségi” okokból hiányzik a keretből, mert az egészségügy, az a Horváth Ágnes (hát igen, ez rég volt, hol van már Horváth!) – figyelmeztetett Kormanik Zsolt.
  • Nem „bekapta” a gólt, csak „kapta”, mert bekapni a zsemlét szokás – hívta fel rá a figyelmet T. Szabó Gábor.

» Mikor van „idejekorán”?

Az arénás főnököm, Ládonyi László (Isten nyugosztalja!) pedig arra mutatott rá, hogy helytelenül használtam az idejekorán kifejezést.

Már nem találom a forrást, úgyhogy az emlékeimre hagyatkozom, amikor azt állítom, hogy épp egy Grétsy László-interjúban került elő, és a Tanár úr talán Boross Péterre hivatkozott, hogy ha a(z akkori) miniszterelnök is helytelenül használja az idejekorán kifejezést, akkor nem lehet, hogy ehhez kéne igazítani a definíciót?

Mert bizony ez egy széles körben helytelenül használt szó.

Az idejekorán NEM azt jelenti, hogy „TÚL KORÁN”. Hanem azt, hogy „A KELLŐ IDŐBEN, NEM KÉSVE, ÉPP JÓKOR”.

Ha én két hét múlva Mallorcára utazom (mi sem egyszerűbb…), és már most, két héttel előbb elkezdek készülődni, csekkolom az útlevelet, stb., akkor én IDEJEKORÁN cselekszem. Még időben, nem ellébecolva a dolgokat.

» „Rögzített játékhelyzet”?

„Megkérhetlek, hogyha már egyszer te közvetíted a meccset, akkor ne mondd azt, hogy rögzített játékhelyzet? Legyél te az egyetlen a riporteri mezőnyből, aki azt mondja, hogy pontrúgás vagy szögletrúgás!” – kérte 2011-ben, a DIGI Sport Kibicek című műsorában Megyesi Gusztáv Lévai Ferenctől, a Sturm Graz–Videoton BL-selejtező kommentátorától. (Feri amúgy megfogadta a tanácsot.)

És valóban, a szögletre, szabadrúgásra szinte mindenki rögzített helyzetet mond, pedig a labda valójában semmivel sincs rögzítve.

Erről magam is beszélgettem anno Megyesivel, illetve az Élet és Irodalom-főszerkesztő Kovács Zoltánnal. Elmondtam, hogy nekem a pontrúgás sem tetszik annyira, hiszen amíg a tizenegyest és a középkezdést valóban egy pontról, a tizenegyespontról rúgják, a szabadrúgást például már nem.

De hogy mennyire nem egyértelmű a sztori, jól mutatja Ambrus Tamás kommentje: 

„Érdekes téma. Van egy játékvezető, aki a kispályás bajnokságban, ahol mi is játszunk, a sporik főnöke. Kb. egy éve kifejezetten megkért, hogy ne pontrúgást mondjunk a közvetítéseknél, mert a szabálykönyv szerint is fociban két ilyen van csak, a kezdőrúgás és a 11-es. A többinél a rögzített szituáció is a helyes kifejezés. Azóta ehhez tartom is magam, mert abszolút igaza van. A »rögzített« nem azt jelenti, hogy szó szerint oda van ragasztva vagy varrva valamivel, hanem szabadabb értelmezésben azt, hogy a labda nem mozog, egy helyben áll. Úgyhogy szerintem ez a leginkább elfogadható és emberi fülnek is akceptálható.”

Én a magam részéről „állított labdás helyzet”-et mondok közvetítésekben. Ez magyarul van, és még le is fedi a szögletet, a büntetőt, illetve a szabadrúgást.

Más kérdés persze, hogy érdemes-e egyáltalán újítani.

A DIGI Sportnál Egri Viktor próbálkozott azzal, hogy ötös helyett kis téglalapot, a tizenhatos helyett pedig nagy téglalapot mond. A nézőket ez zavarta, nekik az ötös az ötös, és gondolom, a szöglet is rögzített helyzet.

Akár helyes, akár nem.

(Tényleg csak zárójelben: ha belegondolunk a kapufa sem fából van ma már fociban, mégis kapufát kiáltunk.)

És akkor így jutottunk el Grétsy László élvezetes szakcikkéig.

» Mondhatjuk-e azt, hogy „odavágó”? Van-e ilyen szó?

„Válaszomat annak elismerésével kell kezdenem, hogy olvasónk érvelése ésszerű, megalapozott.

Voltaképpen értelmező szótárunk is neki ad igazat azzal, hogy bár ’odacsap’ jelentésű odavág címszó van benne, főnévi, illetve melléknévi értelmű odavágó szó nincs. Visszavágó azonban létezik, s ennek jelentését a szótár a sportnyelvi használatra utalva a következőképpen adja meg: ’két versenyző, csapat közti második (verseny, mérkőzés), amelyen a vesztes visszavághat’.

Csakhogy a nyelv örökösen változik, s esetünkben éppen e változás egyik mozzanatát figyelhetjük meg. Formailag még csakugyan nincs odavágó szavunk, de valójában már van, csak a Magyar értelmező szótár megírása idején még nem érlelődött meg annyira, hogy a szótár készítői önálló címszóként szerepeltessék a 2003-ban megjelent kötetben.

A visszavágó szerencsés csillagzat alatt született, mert a múlt század harmincas éveiben neves sportújságírók kezdeményezésére számos idegen sportműszót sikerült magyarosítani.

Akkor lett a dribliz igéből cselez, a backhand szóból fonák, az ofszájdból les, a plansból pást, s a francia revans (vagy reváns) szóból legalábbis a sportnyelvben visszavágó.

Elismerem, nem valami sikerült szó az odavágó, mert érződik rajta, hogy főleg a visszavágó vonzására, annak párjaként került bele a nyelvhasználatba, valahogy úgy, mint Pilátus a krédóba. De belekerült, s ez ellen egyrészt nem tehetünk semmit, mivel már csakugyan a sportnyelv szerves része, másrészt pedig nem is kell tennünk, mert az elsővel vagy a rangadóval való helyettesítése nem is mindig lehetséges.

Csupán néhány újságcikkcím, szemléltetésül: „Szerdán odavágó, április 30-án visszavágó”; „A 105-105-ös »odavágó« után a visszavágó is káprázatos volt”; „Visszavágó vagy újabb »odavágó«?” stb. Mindezeknek a címeknek szinte nélkülözhetetlen mozzanata az odavágó- visszavágó párhuzam. Olvasónk maga is „oda-visszavágós sporteseményekről” ír, s ezt szinte mindenki érti is.

Nem kétséges: az odavágó szó a sportnyelvben már kivívta az életben maradás jogát. Sem elegendő okunk, sem jogunk ezt megtagadni tőle.”

» Alanyok, állítmányok

De ezek még csak apróságok, az alany-állítmány egyeztetés sokkal fajsúlyosabb téma!…

Az Aréna 2000-nél gyorsan a fejembe verték anno, hogy az angollal (ahol egy sportcsapathoz a „They”, vagyis az „Ők” társul) ellentétben a magyarban egy csapat mindig egyes szám.

Tehát NEM írhatom a Juventusra, hogy „jó formában vanNAK”, kivéve ha előtte valamivel (mondjuk egy odabiggyesztett „a torinóiak”-kal) feloldottam („ami a Juventust illeti, a torinóiak jó formában vannak” – ez tehát már helyes!).

Azért pedig valószínűleg pénzbüntetés járt volna, ha megjelenik valamelyik kiadványunkban, hogy „A Fradi, AKI”. NEM! Helyesen: „A Fradi, AMELY”!!!!

Mindezt a beszélt médiába átnyergelve is próbáltam magammal vinni.

Amikor viszont a közelmúltban azt láttam, hogy immár az írott sajtóban is egyre többször lehet olvasni olyanokat, hogy „Djokovics és Federer vívjÁK a döntőt”, és a nyelvi finomságokra szintén fogékony exkollégám, Edvi László is arról érdeklődött nálam, nem lehet-e, hogy mi maradtunk le valamiről, és valójában itt is megváltozott a szabály,…

(Mert bizony van ilyen: sokáig a „BÚÉK!” helyesen „B.ú.é.k!” lett volna leírva. De mivel mindenki „BÚÉK”-ot írt, a helyesírási szabályzat készítői beletörődtek ebbe, és mostanra legálissá vált a „BÚÉK!”; immár a helyesírási szótár szerint is helyes, ha így írjuk.)

…szóval akkor írtam Mosolygó-Marján Erzsébet korrektornak, és nagy megnyugvás volt a válasza, amely szerint maradt minden a régiben, szó sincs arról, hogy évek óta helytelenül fogalmaznék a közvetítésekben.

Úgyhogy búcsúzóul, népnevelő jelleggel jöjjön néhány helytelen, illetve helyes mondat!

Helytelen: Az iskolában még Kati és én VOLTUNK a HANGADÓK.
Helyes: Az iskolában még Kati és én VOLTAM a HANGADÓ.

Helytelen: Az olasz válogatott remekelt az Eb-n, így megérdemelten hódítottÁK el a címet.
Helyes: Az olasz válogatott remekelt az Eb-n, így megérdemelten hódítottA el a címet.

Helytelen: Djokovics és Federer vívjÁK majd a döntőt.
Helyes: Djokovics és Federer vívjA majd a döntőt.

Helytelen: A hazaiaknak nagyon nehéz DOLGA van.
Helyes: A hazaiaknak nagyon nehéz DOLGUK van.

„A hit és a hozzáállás jutalma volt az a Bajnokok Ligája-szereplés”

„A hit és a hozzáállás jutalma volt az a Bajnokok Ligája-szereplés”

Egy magyar focista, aki világsztárokkal játszhatott együtt. Fehér Csaba labdarúgó portréinterjúja, Ronald Koemanról, Henk ten Catéról, a holland és a magyar társadalom közti különbségről meg még sok mindenről. (Ebben a beszélgetésben nem esik szó az edzőként Guus Hiddink által – Fehér Csaba távollétében – jegyzett PSV-s BL-elődöntőről, annál inkább a holland szakembert bemutató Edzőkirályok Podcast-epizódban.)

» Egy kis szubjektív visszaemlékezés

Riporteri pályafutásom egyik, ha nem a leggyengébb teljesítménye… Vitray Tamás is csak azt kérdezgette utólag, hogy mi történt velem. „Rossz napot fogtam ki” – ennyit tudtam mondani.

Ennek ellenére megosztom, mert Fehér Csaba megérdemli

Ha a holland focicsapatról, a PSV-ről beszélünk, akkor mindenkinek Dzsudzsák Balázs jut eszébe. Ő viszont már egy gyengülő PSV-ben volt nagy király – ráadásul „csak” a bajnokságban, mert a Bajnokok Ligájában nemigen villogott.

Fehér Csaba viszont még egy olyan PSV-hez került, amely rögtön utána csak hajszállal maradt le a Bajnokok Ligája döntőjéről!

Csabával beszéltünk arról is, hogy hogyan élnek meg Hollandiában, ill. Magyarországon egy nagy futballgyőzelmet vagy éppen -kudarcot.

Ez már csak azért is érdekes Nála, mert részese volt egy nagy visszhangú sikernek (válogatottbeli debütálásán Magyarország idegenben verte 3-2-re a világbajnoki résztvevő Ausztriát) meg egy óriási kudarcnak (Málta−Magyarország 2-1…).

» Néhány életrajzi információ Fehér Csabáról

  • Az MTK-nál a később a Barcelona 2006-os BL-győzelmében másodedzőként részt vevő Henk ten Cate keze alatt is dolgozhatott
  • ’99 őszén az MTK bravúros idegenbeli győzelemmel kiejtette a török Fenerbahcét az UEFA-kupából. Utána a rendszeres BL-résztvevő AEK Athén ellen is csak úgy esett ki, hogy hazai pályán 2-1-re nyert, majd a visszavágón az athéniak kettős emberelőnyben (Fehér volt az egyik kiállított) játszva is csak 1-0-ra tudtak győzni
  • 2000-ben Ten Cate hívására Fehér Csaba és Babos Gábor az MTK-tól a NAC Bredához igazolt. Mindketten kiemelkedtek a holland klubnál, így tovább tudtak lépni: Babos a Feyenoord, Fehér a PSV játékosa lett
  • 2004 őszén szerepelt abban a PSV-ben, amely a szezon végén Bajnokok Ligája-elődöntőig jutott (Fehér akkor már az Újpestben futballozott kölcsönben)
  • 2007 tavaszán pályára lépett az Arsenalt a BL-ből kiejtő PSV-ben, sőt, a negyeddöntőben is kezdőjátékos volt a Liverpool ellen
  • Ezt követően még több mint 10 éven át (Hrutka János mellett) Fehér Csaba BL-negyeddöntője volt a legjobb szereplés, amit magyar futballista fel tudott mutatni a legrangosabb európai kupában

» Tartalmi kivonat időkódokkal

  • 00:00 – Kikkel játszott együtt, és hogyan kezelték őt a sztárok?
  • 01:48 − Az Arsenal kiejtése a BL-ből
  • 04:02 – Magyarországon vagy Hollandiában érzi magát otthon?
  • 05:13 – Szívesen kipróbálta volna magát a holland válogatottban magyarként?
  • 06:28 – Hogyan élnek meg egy vereséget Hollandiában?
  • 08:16 − Milyen a megítélése Magyarországon?
  • 10:42 – Így viszonyult a családja a labdarúgó-pályafutásához

» 3 erős rész az interjúból

  1. Az akkoriban Európa legjobb csapatai közé tartozó PSV-ről. „A huszonnyolcas keretben huszonnyolc ember volt meggyőződve arról, hogy ő a világ legjobb játékosa. És aki úgy ment edzésre, hogy nem ez a gondolat volt a fejében, az elveszett. Nekem félévembe került, hogy ezt fel tudjam dolgozni.”
  2. Holland mentalitás kontra magyar mentalitás. „Hollandiában úgy mennek ki az emberek a meccsekre, hogy kéthetente ez egy sportrendezvény, a sportban pedig benne van, hogy nyerünk, és az is, hogy kikapunk. Ha veszített a csapat, ugyanúgy közös fotó, aláírás, veregetik a válladat. Magyarországon nem így van, de ez túlmutat a futballközegen. Társadalmi kérdés, hogy mi hogyan kezeljük a kudarcot.”
  3. Mennyire motiválta a pénz? „Nagyon sokan irigyelnének, ha tudnák, hogy miről szól ez a sportág. Ha fel kellene sorolnom, hogy mit adott nekem a foci, akkor körülbelül a tizedik-tizenegyedik helyen lenne a biztos egzisztencia.”

» Hivatkozások az interjúhoz

„Minden idők leggyengébb szerepléseiben mindenhol ott a nevem”

„Minden idők leggyengébb szerepléseiben mindenhol ott a nevem”

Tóth Imre a magyar vízilabda egyik művésze, ösztönös zsenije volt. Mégis, a válogatott sikerek messze elkerülték őt. Vitray Tamás Megint mesélek… című műsorában erről és a tudásátadásról is faggattam őt.

» Egy kis szubjektív visszaemlékezés

Mindig érdekelt a magyar férfivízilabda-válogatott „szabályt erősítő kivétele”. Mert ugye szinte csak sikerkorszakok voltak. Mondom, szinte. A nyolcvanas években viszont a válogatottal Eb-n és vb-n is megesett, hogy be kellett érnie a 9. hellyel…

Ezen felbuzdulva készítettem interjút a mindezt átélő Tóth Imrével. Bár konkrétan a nyolcvanas évek kínjaira ő sem tudott magyarázatot adni − legfeljebb annyit, hogy a kelleténél valószínűleg több volt a zseni a csapatban −, így sem bántam meg az interjút.

Úgy érzem, sikerült megrajzolnom a (mini)portréját Kásás Tamás egyik nagy elődjének, a magyar vízipóló egyik igazi művészének, aki a ’86-os madridi vb-n például négy olaszt szédített egyszerre a cseleivel.

» Néhány életrajzi információ Tóth Imréről

  • 228-szor volt válogatott
  • karrierje végén két bajnoki címet szerzett a Domino-Honvéddal és játszott az Olympiakosz elleni elvesztett BL-döntőben
  • Comóban Kemény Dénes volt az edzője
  • együtt játszhatott Faragóval, Csapóval, Horkaival és Gerendással

» Tartalmi kivonat időkódokkal

  • 00:00 – Kapcsolata a fiatal játékosaival
  • 01:18 – Mi jellemezte vízilabdázóként?
  • 02:42 − Hogy viseli a vereségeket?
  • 03:17 − Át tudja-e adni a zsenialitását, ami játékosként jellemezte?
  • 04:28 – Válogatott kudarcok sora
  • 06:51 – Játékos-pályafutásának lezárása, összegzése

» 3 erős rész az interjúból

  1. Igazi művészember volt. „Sokszor problémát jelentett, hogy túlművészkedtem a dolgokat. Nem arról van szó, hogy nem tartottam be a taktikai utasításokat, de néha egy szép cselért képes voltam eladni az anyámat.”
  2. A szupertehetséges exjátékos, edzőként. „Edzőként a tehetséges játékosoknak tudom átadni a tudásomat. Azoknak lehet finomítani a játékát, nüanszokat változtatni. Aki nem tehetséges, abból lehet faragni egy fegyelmezett közkatonát. Még ma is exjátékosként nézem a meccseket. Aztán ha valamit szakmailag elemezni kell, akkor felveszem, és másodjára már edzőként nézem.”
  3. A nehéz visszavonulásról. „Amikor abbahagytam, akkor az edzések már nagyon nehezemre estek. Azok nem hiányoztak… De a játék… Amikor még az OB I-ben pólóztam, felkértek, hogy a szegedi öregfiúknál is pólózzak. Oda is csak a játék miatt mentem el. Én annyira szeretem ezt a vízilabda nevű játékot, hogy az elmondhatatlan…”

» Hivatkozások az interjúhoz

Éjszakai közvetítés, avagy hogyan marad ébren a kommentátor?

Éjszakai közvetítés, avagy hogyan marad ébren a kommentátor?

„Este van, este van: kiki nyúgalomba” – írta Arany János a Családi körben. Hát, a kommentátor sok esetben nem aludhat este. Sőt, csúcsra kell járatnia magát… Praktikák, rémtörténetek − happy enddel.

Azt hallottam, hogy a fiatalok már inkább megnéznek egy vlogepizódot, ahelyett, hogy elolvasnának egy hosszú írást ugyanarról. Úgyhogy itt a videós verzió: az ifjak kattintsanak/koppintsanak bátran (aztán majd várom vissza őket szeretettel!!!), a többieknek pedig kifejtem írásban, amit elmondtam a YouTube-videóban!

» Always Coca-Cola? Nem, de néha sajnos muszáj…

Emlékszel még, amikor Cristiano Ronaldo a 2021-es Európa-bajnokság egyik sajtótájékoztatóján teátrálisan arrébb tolta a torna egyik főszponzorának számító Coca-Cola két palackját? Egyetértek a portugál üzenetével: a kóla tényleg egészségtelen. Mégis, néha életet, vagy legalábbis állást menthet. Mert lehet, hogyha Dong Lu legurít néhány pohár kólát, akkor nincs szerződésbontás…

Dong Lu volt az a kínai (szak)kommentátor, aki 2015-ben egész egyszerűen elaludt a Real Madrid−PSG Bajnokok Ligája-meccs közvetítése közben. És bár a vezető kommentátor próbálta elnyomni a kolléga szuszogását, az így is jól hallhatóan kiment adásba.

Mivel helyi idő szerint hajnali 3:45-kor kezdődött a meccs, nem nehéz együttéreznünk a férfival, akitől meg is vált a tévétársaság.

Szóval, amikor az ország az igazak álmát alussza, néhány kommentátor azzal keresi a pénzét, hogy – tilos elaludnia… Szerintem többségünk nem szívesen cserélne a kamionsofőrökkel, akik sokszor éjszaka vezetnek, de ők legalább megállhatnak hunyni egy keveset, ha már nagyon közel az elbóbiskolás.

A szpíker ilyet nem tehet.

» Mit iszol? És főleg: mibű’?

(Sajnos) NEM fizetett hirdetés következik: egy közvetítés számomra elképzelhetetlen a Contigo termosza nélkül.

A Contigo csodatermosza elengedhetetlen egy kommentátor számára

Miért? Régi parám, hogy egy óvatlan mozdulattal feldöntöm a poharamat, és eláznak a jegyzeteim a kommentálás kellős közepén. Ez a termosz viszont 100%-osan csöpögésgátló: hiába dől fel, nem jön ki belőle egy csepp folyadék sem. Ugyanakkor egyetlen gombbal oldódik, vagyis ha közvetítés közben megszomjazom, elég megnyomni egy mozdulattal, és már dől is belőle az isteni nedű.

Ismerek olyan kollégát, aki sohasem vitt be magával folyadékot a kommentátorfülkébe – szerintem ez rettentő veszélyes, de hát ugye: ahány ház!

Én egyébként a nagy kávébarátok táborába tartozom: napi 5 presszókávé is lecsusszan. Persze van, aki fél attól, hogy a kávé egészségtelen. Én akkor nyugodtam meg ez ügyben, amikor volt szerencsém néhány percet beszélgetni felvétel előtt Szendi Gáborral, és ő elmondta nekem, hogy a kávé nemhogy nem egészségtelen, ilyen mennyiségben konkrétan még egészséges is. Márpedig neki hiszek, elvégre az egész élete arról szólt, hogy szembe ment a forgalommal, és megcáfolt hiedelmeket. Szóval ha ő is azt mondja, amiről most már egyre többet cikkeznek, akkor lehet, hogy itt nemcsak egyfajta kávélobbi van, hanem esetleg tényleg jól járunk a kávéfogyasztással!

Esti közvetítésnél viszont engem csak a kóla (fél literrel általában már túl tudtam élni egy éjszakai kommentálást) volt képes ébren tartani – bocs, Cristiano!

» Gundel Takács Gábor esete a síugrással és a fáradtsággal

Szóval ilyenkor kommentátorként ott ülsz kiszolgáltatottan. A LifeTV Összezárva Hajdú Péterrel című műsorában Gundel Takács Gábor elmesélt egy történetet, ami kellőképp érzékelteti, mennyire kiszolgáltatottan…

Gundel Takács Gábor

Egyszer elaludtam közvetítés közben… Nagyon fáradt voltam… Rádióztam, tévéztem, három kisgyerek.

Síugrás volt, kérem szépen. Az történt, hogy kikászálódott a fickó a sánc tetejére. Ott leül, hogy összeszedje a bátorságát. Szóval kiült a fickó, és én elmondtam, hogy ő a finn xy, aki az előző versenyen tizenkettedik lett, és tavaly ilyenkor a Világkupán… És ő még mindig ott készülődött.

Ezen a ponton én elaludtam. Arra riadtam föl, hogy valaki repül a levegőben. Infarktusos állapot volt, mert nem tudtam, hogy ez kicsoda, nem tudtam, hogy hányadik ember azóta, hogy elaludtam. Páni félelemben néztem, hogy érjen már le, és írják már ki, hogy ez kicsoda.

Leért, és kiderült, hogy ez ugyanaz a fickó volt… Annyira fáradt voltam, hogy azalatt, amíg ő lecsúszott, és elugrott, tehát valóban pár másodpercről beszélünk csupán, olyan mélyen elaludtam, hogy nem érzékeltem, mennyi idő telt el!

Fönt elmondtam, hogy ő kicsoda, és lent elmondtam, hogy nyolcvankilencmétert ugrott. Közben pedig elaludtam. Senki sem jött rá!”

» Egy, csak egy legény van talpon ébren a vidéken

A szép emlékű SportKlubnál megesett, hogy végigközvetítettek egy Copa Américát, magyar idő szerint éjszakába nyúló meccsekkel, sok esetben ráadásul stúdiós körítéssel. A sokadik napon egyszer csak a szerkesztő elaludt, és hirtelen felriadt arra, hogy éjszaka van – minő meglepetés I −, nagyban megy a mérkőzés, amit szerkeszt – minő meglepetés II −, és hogy rajta kívül a vezérlőben mindenki, de tényleg mindenki alszik…

Ezzel csak az volt a baj, hogy a feliratozó is aludt, márpedig ennél a tornánál nem volt „gyári” meccsfeliratozás, vagyis Budapestről tették fel az eredményjelzőt a képre.

Még szerencse, hogy maga a kommentátor, Léderer Ákos ébren volt, és lelkesen mondta a magáét, közvetítette a mérkőzést.

Léderer Ákos

A szerkesztő „Gundel Takács Gábor-helyzetben” találta magát, és ijedten szólt rá az ún. utasítón keresztül Léderer fülére:

− Ákos, ugye nem változott az eredmény?

Hiszen ha született volna néhány gól, az bizony nem lett volna átírva a képernyőn, az eredményjelző feliraton. Szerencséjük volt: egyetlen gólt sem aludt át a brigád…

Mielőtt nagyon pálcát törnénk felettük, hangsúlyoznám még egyszer: itt folyamatosan éjszaka kellett dolgozni, és nappal aludni. Erre rendkívül nehéz átszoktatni a szervezetet.

Úgyhogy folytassuk azokkal, akik viszont (valamennyire) kénytelenek voltak hozzászokni mindehhez – a sok-sok Australian Open és US Open-közvetítéssorozat miatt.

» Eurosport-praktikák éjszakai tenisztornák esetén

A tenisz Grand Slamek otthona immár évtizedek óta az Eurosport. Az ausztráliai torna különösen kegyetlen műfaj, hiszen ahogy Szántó Petra is kiemelte, hajnali 1-től dolgoznak fél 8-fél 9-ig, illetve fél 9-től kora délelőttig. Még az a szerencse, hogy teniszmeccseken nem szokás a labdamenet közben beszélni, és sokszor eltelik 1-2 perc, amíg valóban van értelme mondani valamit. Sőt, vannak rövid reklámszünetek is! Tehát belefér akár egy pici elbóbiskolás is. De tényleg csak egy pici!

Jöjjenek akkor az Eurosport-túlélőstratégiák, még 2012-ből!

Szabó Gábor: „Szerintem ezt így még senki sem mondta ki, de minden gond nélkül lehet alva teniszt közvetíteni. Simán volt már olyan, hogy labdamenet közben álmodtam is. Fiatalabb koromban már kinyitottam a szememet, amikor szerválnak, de mostanra megtanultam, hogy balgaság. Ehelyett kivárhatsz, hátha az első szervát beleütik a hálóba, mert annak jellegzetes hangja van. És ha belement a szerva a hálóba, akkor még nem kell kinyitnod a szemedet. Akkor még van tíz másodperc alvás. Amikor megütötte a második szervát, akkor sajnos már ki kell nyitni.”

Szántó Petra: „Este tizenegykor szoktam kelni…”

Szántó Petra és Szabó Gábor

Varga Ákos: „Nem fekszem le. Sofőr mesélte nekem, hogy a legjobb ébren tartó, az a szotyizás. A reklámszünet elég tud lenni egy fél almára, úgyhogy enni kell.”

Buzás Gábor: „Három éjszaka sznúkerezés, és tökéletesen átállok. Megiszok egy fekete teát, az elég pár órára. Általában szokott lenni egy tízperces holtpont, valami unalmas meccs közepén, amikor majdnem elalszom − de hát végül csak nem alszom el!”

» Amikor én aludtam el kis híján…

Nekem, ahogy már írtam, nincsenek ilyen praktikáim: kóla, aztán az imádkozás. Esetleg felállok közvetítés közben. Illetve: én sem merek lefeküdni: ha mondjuk hajnali 5-kor kezdődik egy közvetítésem. Inkább valahogy kibekkelem az éjszakát, mintsem lefeküdjek koraeste, és felébresszen a telefonom valamikor hajnalban. Mert mi van, ha nem ébreszt fel?

Szerencsére sosem aludtam el közvetítés közben, igaz, egyszer majdnem. Az erről szóló TikTok-videóm az egyik legnézettebb a csatornámon.

Egy Libertadores-kupa-meccsre osztott be a főszerkesztő: Garcilaso−Nacional, magyar idő szerint hajnali 3-as kezdéssel. A vendégcsapatról értelemszerűen hallottam, hiszen az egyik legnagyobb múltú uruguayi klubról beszélünk, még azt is tudtam, hogy ott vezet le a fantasztikus Álvaro Recoba.

De azt, hogy a világon (egész pontosan: Peruban) létezik egy Garcilaso nevű csapat, na, arról viszont itt értesültem. Hamar kiderült, hogy a meccset a tengerszinthez képest 3400 méter magasan fogják lejátszani, ahol már elég ritka a levegő. Ez pont az a helyzet, amihez ha ott élsz, hozzá vagy szokva. Ha viszont vendégcsapatként kell ilyen körülmények között futballoznod, akkor jó eséllyel már a 20. percben nem fogsz levegőt kapni.

Amikor majdnem elaludtam éjszakai közvetítés során

Az idősebb játékosait (köztük Recobát) elővigyázatosságból el sem vitte magával a Nacional. Fiatalok játszottak helyettük, akik nem voltak ügyetlenek, de hát küzdöttek az elemekkel. A hazaiaknak nem voltak akklimatizációs gondjaik, cserébe a Garcilasót – ahogy arra hajnalok hajnalán rá kellett döbbennem – kifejezetten ügyetlen játékosok alkották.

Az eredmény: egy szinte értékelhetetlen futballkabaré.

Tényleg nem tudom, hogyan voltam képes ébren maradni. Mondhatni, néha arra riadok fel legszebb álmomból, hogy annak idején egyszer majdnem álomba szenderültem…

» Milyen az éjszakai közvetítés minősége?

Nekem este 11-kor mintha valamit elvágtak volna. 23 óra után mindig azt éreztem, hogy már nem fog az agyam. (Beszéltem több kollégával, és nekik is hasonló tapasztalataik voltak.) Az onnantól már robotpilóta-üzemmód. Tehát gépiesen mondom, hogy mi történik, olvasom a jegyzeteimből a háttér-információkat – de nagyjából ennyi. Pedig a kommentálásnak szerintem pont az a lényege, hogy valami eredetit mondjunk. Valami szellemeset. Hát, ez teljesen sansztalan volt számomra éjszaka.

» Filmszínészet hajnalban

Sokszor eszembe jut, hogy egyes filmekben épp egy hosszúra nyúlt forgatási nap legeslegvégén, hajnalok hajnalán jutnak el valamelyik kulcsjelenet rögzítéséhez. Micsoda fantasztikus teljesítmény, amikor egy színész éjszaka képes előrántani a csúcsformáját.

Reggel hatkor kellett felvenni – mesélte például Szamosi Zsófia A martfűi rém című film egyik jelenetének forgatásáról Varga Ferenc Filmklub Podcastjában. Este hattól reggel hatig tartott volna az egész forgatás, de aznap a munkaidő elején elromlott a kamera. Martfűről fel kellett jönni Pestre, kicserélni a kamerát, tehát három-négy óra csúszásba került az egész forgatási nap.

Ez volt az utolsó jelenet, ami ki volt írva arra a forgatási napra, és a gyártás csak egy órányi túlórát engedélyezett. Úgyhogy egy beállításból, villámgyorsan kellett felvenni – még volt is szó arról, hogy lesz pótforgatása, de aztán nem jutott rá pénz.”